Akármennyire is meglepő, de a magyar – nem csupán profi – sportban is emberek élik a mindennapjaikat, így érthető, ha együtt örülnek vagy éppen bánkódnak – nemcsak a csapattársaikkal, hanem a testvérükkel is.
A „Száz kisleány, egy gólra vár…” kezdetű nótára nagyjából ezredszerre futottak neki. A fanatikusok teli torokból énekeltek, hiszen újra volt mit és kiket ünnepelni. Hosszú böjtnek vetettek véget a zöld-fehérek, hiszen 2017-ben és 2018-ban a nagy rivális MTK ért fel a csúcsra, ám 2019-ben a Ferencváros lett a labdarúgó hölgyélvonal legjobb csapata. Az FTC a válogatott kiváló fedezetével, a 20 bajnokin nyolc gólt szerző, nem mellékesen fáradhatatlanul robotoló középpályással, Fenyvesi Evelinnel végzett az élen. A 23. életévében járó futballista azonban nem csupán a bajnoki aranynak – és persze a már-már szokásos Magyar Kupa-diadalnak –, hanem az ezüstnek is örülhetett. Megmagyarázzuk: a hangyaszorgalmú hölgy 26 esztendős bátyja, Olivér a Szentlőrinc gárdájával az NB III, Közép-csoport második helyén végzett, márpedig a sikerből tevékeny részt vállalt a védő, ugyanis 28 összecsapáson kétszer talált a riválisok kapujába. Persze a testvérek szeretetteljes kapcsolatát ismerve – korábban Olivér okkal kezdte a dicsőítést – meglehet, hogy Evelin jobban örült a szentlőrinciek ezüstjének, míg Olivér a Fradi aranyának, mint a saját csapattal nagy meló árán elért eredménynek, ami mindent elmond róluk, a lehető legpozitívabb értelemben.
Nyilván nem azért mondom, hogy nekem is ő, mert ugyanezt lenyilatkozta, hanem azért, mert így gondolom. Az élethez való hozzáállása miatt is óriási példakép számomra, és ha egyszer felnőtt leszek, olyan szeretnék lenni, mint ő. A játékát nagyon szeretem nézni, és bár nyilván elfogult velem, de amit én gondolok, az valós, hogy remek ember a testvérem. (…) Amikor Pesten játszanak az NB III-as csapatukkal, és van szabadidőm, mindig ott vagyok a meccsein, szóval követjük egymás pályafutását. És ha tévés találkozónk van, ő mindig megnézi a Fradi összecsapásait.
FENYVESI EVELIN 2018. áprilisában
Nincs abban semmi különös, ha egyesületet vált egy sportoló, legyen szó röplabdázóról, kosarasról vagy futballistáról. Az sem meglepő, ha egy kézilabdázó lép a tettek mezejére, ahogy azt a nyáron Mikler Roland, a Veszprém 34 esztendős válogatott kézilabdakapusa megcselekedte, aki visszatért Szegedre. Csakhogy a négyszeres magyar bajnok, háromszoros Bajnokok Ligája-döntős sportember testvére, Dániel hasonló tettre ragadtatta magát. A 22 éves labdarúgó a 2018/2019-es szezonban a Veszprém megyei I. osztályú Balatonfüred színeiben 24 alkalommal mutatta meg tudását. Nem jobbszélsőként vagy balhátvédként, hanem naná, hogy kapusként. Bár korábban védett NB-s szinten, az előző évad után mégis előrelépés számára az NB III, Keleti csoportjában versenyző, májusban még az NB II-es mezőny tagjaként funkcionáló Ceglédi Vasutas, amellyel ha a bátyjához hasonlóan Bajnokok Ligája-sikerre nincs is esélye, bajnoki címet még szerezhet.
