BUDAPEST | Hosszú évek után végre megvalósult, amit Rákosszentmihály apraja és nagyja régóta megérdemelt, hiszen a RAFC új játéktéren léphetett pályára, a főváros talán legcsaládiasabb hangulatú sporttelepén, a Pirosrózsa utcában. 

Peti bá leheletfinoman ért a labdához. A hatvanéves férfi lélekben újra tizennyolc esztendősnek érezte magát, amikor a kezdőkörben állt, s miután szétnézett, megannyi ismerős arcot látott maga körül. Ekkor már a taps neki, a RAFC születésnapos szakosztályvezetőjének, Etler Péternek szólt, aki elvégezhette az ünnepélyes kezdőrúgást. Rákosszentmihály aprócska, de nagyon is fontos pillanata volt ez szombat délután öt óra tájban, hiszen amíg idestova több mint fél évtizede jószerével méteres, madarak szállta fű borította azt a játékteret, amelyen annak idején többek között Hazai Tamás nagyszerű keresztezéseinek, Andrási Zoltán ragyogó indításainak vagy éppen Kasinszky István szemfüles góljainak örvendhetett a XVI. kerületi nagyérdemű. 

A RAFC ma már távol van valamikori önmagától, hiszen a Pirosrózsa utca maroknyi törzsközönsége NB III-as bajnokikon szurkolhatott az övéinek – miközben olyan csapatok tették tiszteletüket a sporttelepen, mint a Balassagyarmat, a Gyöngyös, a Mezőkövesd, az Ózd vagy a Tiszaújváros –, manapság azonban csak a magyar futball hatodik vonala jelenti a valóságot. A régi, kipróbált harcosok közül még mindig a fedélzeten van a negyvenhat évesen is elnyűhetetlen játékos-edző, a korábbi élvonalbeli futballista, Vörös Péter, valamint Bencze András, Derda Dániel vagy éppen Téglás Máté, ám ezen a szeptemberi szombaton ők sem segíthettek. 

A Budapest-bajnokság III. osztály 2. csoport 4. fordulójában az Újpesti Haladás látogatott a rákosszentmihályiakhoz, és a látogató tett róla, hogy ez a meccs valóságos rémálom legyen a házigazda számára, hiszen a szünetben 1–5 volt az állás. A folytatásban azonban még ennél is több gól esett, mi több, a 73. minutumban, Vörös Péter értékesített 11-ese után 6–6-ra (!) állt a találkozó, ám a 81. percben a meccs hőse, Rázmán Ákos megszerezte önmaga negyedik, míg társulata hetedik találatát, egyúttal kialakítva a 6–7-es végeredményt.  

Mindenképpen jó mérkőzés volt, de nem mondanám életem meccsének, csupán berúgtam, amit be kellett rúgnom – nyilatkozta honlapunk megkeresésére másfél nappal a bajnoki után a 30., a 44., a 65. és a 81. percben eredményes RÁZMÁN ÁKOS, az Újpesti Haladás 21 esztendős kiválósága, aki idestova öt és fél éve tagja az egyesületnek. – Az ellenfél nagyon az előreívelt labdáira támaszkodott, így könnyen tudtunk kontratámadásokból helyzeteket kialakítani, amiket szerencsére sikerült kihasználnunk. Mindenképpen sokat tanulhatunk ebből a bajnokiból, de a kalaplengetést egyáltalán nem érdemeljük meg. Miután a félidőben 5-1-re vezettünk, nem lett volna szabad így visszaengedni a riválisunkat, amely nagyon harcosan játszott és a kilencvenedik percig küzdött, ami tiszteletre méltó, de a mi kezünk is rendesen benne volt, hogy így alakult.  

A körítés, a nem mindennapi miliő, no meg a műfű persze lehetett hátráltató tényező, de a találkozó hőse nem keresett kibúvót.  

A játéktér minősége kitűnő volt, látszott, hogy nemrég épült, a méretekkel volt kicsit probléma, mivel nagyon szűk a pálya, a 16-os széle két-három méterre van a szögletzászlótól, és ez meg is látszott a szögletekből történő beadásainkon – magyarázta a négy bajnokiból négyet nyerő Újpesti Haladás egyik legjobb labdarúgója, RÁZMÁN ÁKOS. – Mindenesetre nagyon dinamikus mérkőzés volt, és egy nagyon küzdő, szívvel játszó ellenfelet sikerült legyőzni, ami mindenképpen örömre ad okot, de ebből az összecsapásból tanulnunk kell.  

Nincs új a nap alatt: néhány nappal a várva várt, igen emlékezetes pályaavató után a Pirosrózsa utcában hasonlóképpen vélekednek.