A 2021. október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Ferencz Zoltán, az NB III Észak-Nyugati csoportjában 19 forduló után 19 ponttal a tabella 13. helyén álló újonc Szombathelyi MÁV Haladás VSE játékosa.
A labdarúgás már egészen kisgyermekkorom óta az életem része, hiszen édesapukám is jelentős sportmúlttal rendelkezik. Szervezett keretek között nyolcéves koromtól kezdve Zalaegerszegen, a ZTE FC-ben kezdtem pályafutásom. Az egerszegi éveimet követően kerültem az Andráshida SC-hez, amely akkoriban az NB III-ban szerepelt. Ezt követően Ausztriában folytattam, majd utána kerültem Szombathelyre, a Haladás VSE-hez, melynek jelenleg is tagja vagyok. Nagy lehetőséget jelentett ez számomra, hiszen mellette az ELTE Savaria Egyetemi Központ hallgatója voltam. A szombathelyi éveim nagyon meghatározóak az életemben, szeretném megköszönni a csapat vezetőedzőjének és a csapat körül tevékenykedő vezetőknek, csapattársaknak, hogy befogadtak. Hosszú utat tettünk meg a társulattal, hiszen a megyei másodosztályból indultunk és kemény munkával immáron az NB III-as bajnokságban szerepelünk. Öröm ennek a projektnek a részese lenni. A labdarúgás mellett gyógytestnevelő tanárként dolgozom, illetve a Haladás VSE labdarúgó-szakosztályában az U8–U9-es korosztálynál tevékenykedek, mint utánpótlásedző.
FERENCZ ZOLTÁN a kezdetekről és napjainkról
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Lufi. | Kedvenc tantárgyam | Testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | – | Első futballélményem | Talán ott kezdődött minden, hogy édesapukámtól kaptam egy focimezt a gyerekkori becenevemmel ellátva, ami a család körében azóta is rám ragadt. Ettől kezdve nem is érdekelt más, csak a labdarúgás.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Jószívű embernek tartom magam. | Legrosszabb szokásom | Halogatás. | Étel, amit imádok | Rántott sajt. | Film, amit többször láttam | Az aszfalt királyai. | Zene, amit általában hallgatok | Kimondott kedvenc zeném nincs, magyar és külföldi előadókat egyaránt hallgatok. | Hobbim | –
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Haladás VSE–Sárvár. 11–1-re győzött a csapatunk, ebből öt gólt rúgtam. Négyet szabadrúgásból, egyet pedig átlövésből. (2022. augusztus 19-én, a Vas megyei I. osztály 2. fordulójában a házigazda 7–0-s félidő után győzött 11–1-re, a mindvégig a pályán maradó Ferencz Zoltán a 22., a 25., a 64., a 67. és a 79. percben vette be a sárváriak kapuját, rajta kívül Pap Márton és Szenczi Bence duplázott, míg Buzás László és Tóth Márton egyszer-egyszer bizonyult eredményesnek – a szerző) | Gólom, amire szívesen emlékszem | Az előbb említett mérkőzésen mind a négy szabadrúgásgól. | Mérkőzés előtti rituálém | Zenehallgatás. | Sérülés, amit elfelejtenék | Nem kell messzire menni, ugyanis a mostani téli felkészülést teljes egészében ki kellett hagynom egy talpsérülés miatt. | Barát a futballban | Korábbi és mostani csapatomban is vannak olyan emberek, akikre barátként tekinthetek. Nehéz külön kiemelni bárkit is, de Szőts Mátéval nagyon sok közös élményünk van a pályán és azon kívül is. | Az öltözőben mellettem ül | Jobb oldalamon Árvay Dávid, bal oldalamon Pataki Roland. | Cél a mostani szezonban | Csapatszinten a bennmaradás az NB III-ban. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | –
