A krakkói központú Európa Játékokon június utolsó napján, pénteken a magyar küldöttség hatodik aranyérmét szerezte teqballban a Vasas Lea–Katz Balázs vegyes páros. Az alábbiakban honlapunk portrét fest a duó hölgytagjáról, az egykori labdarúgóról, a nyírbátori bátor leányról, aki messziről indulva valósította meg az álmát – nem először és aligha utoljára.
Váza az asztalon. Gyönyörűen megmunkált, díszes darab. A napfénnyel kirakott, erőteljesen megvilágított szoba ékköve, campanai görög műhelyből való. A piros rózsa meg a kék nefelejcs mutat benne a legjobban, és még az is lehet, hogy mindkettő a kedvence. Merthogy Vasas névvel megszületni valóságos kiváltság. Ad valami fenségességet a viselőjének, csakúgy, mint hétről hétre tűzbe-lázba jőve, sáltengerbe burkolózva az angyalföldi piros-kék színekért rajongani, talpra szökkenni ezerháromszáztizenhét másik fellelkesült szerencsétlennel, akik a megszerzett vezetés után kénytelenek beletörődni az érthetetlen ikszbe vagy a megmagyarázhatatlan kudarcba – újra meg újra.
Vasas Lea sohasem futballozott a főváros XIII. kerületében, legfeljebb csak akkor, ha edzéslehetőség híján nem volt mód Józsefváros peremén készülni, támadásvezetést gyakorolni, dinamikus erőfejlesztő feladatokat elvégezni. A Nyírbátorból induló leány bátor tettre szánta el magát alig túl néhány hónappal a pezsgőzésbe fojtott tizennyolcadik születésnapja után: 2018 végén gyakorlatilag visszavonult, hátat fordított a sportágnak, de nem a sportnak.
Ma már tudjuk, győztes bajnokival intett búcsút a nagypályának, 2018. november 17-én az MTK a Haladás Viktóriát fogadta és győzte le 1–0-ra úgy, hogy Vasas Lea a 88. percben váltotta Czellér Dorottyát. Ami az erénye, az nem realizálódott a tizenegy a tizenegy elleni játékban, visszafogott ütközésektől tarkított hölgyseregek csatájában, elvégre nem született két tüdővel, az óvodában sem eke volt a jele – a pálya felszántása helyett másban hitt. A magyaros technikában.
Azt is írhatnánk, új életet kezdett. Alig túl a felnőttkoron efféle cselekedetre ragadtatnia magát megmosolyogtatónak tűnő mondat lehet, pedig valóban így történt. A tanulmányaira fókuszált és a labdára – nem a rövidre nyírt frizurával hódító zöld füvön, málló vakolatú, ódon hangulatot árasztó tornateremben, hanem az asztal, a varázslatos, David Beckhamre emlékeztető ívelésű asztal körül.
A teqballhoz kivételes érzék, nem hétköznapi koncentrációs képesség és megfellebbezhetetlen technikai tudás szükségeltetik. Huszonkét évesen úgyszólván nála van a bölcsek köve, hiszen a Lengyelországban zajló Európa Játékokra úgy utazott ki, hogy tavaly novemberben Nürnbergben női és vegyes párosban is világbajnok lett Janicsek Zsanettel, illetve Bakó Ádámmal.
A krakkói főtér valóságos csodahely. Impozáns helyszín, méltó a teqball népszerűségéhez. Az Európa Játékokon Vasas Lea Katz Balázzsal indult vegyes párosban, a csoportban moldovai, osztrák és olasz vetélytársak hajtottak fejet a magyarok előtt, ám a negyeddöntőben a szlovák, míg a legjobb négy között a cseh duó sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. A finálé szerbek elleni ütközetet hozott, ám a mieink szemrebbenés nélkül tettek úgy, mintha felhozó meccsen lennének: 2–0-ra nyertek, a torna során hatodszor, ami azt jelenti, hogy szettet sem veszített a fennkölt fogalmazással kontinentális olimpia hatodik honi aranyérmét szerző párosunk. A kellő önbizalom persze eddig is megvolt és nyilvánvalóan sokáig meg is marad, hiszen a duó hölgytagja egyre többször és egyre hangosabban hallja a rigmust: hajrá, Vasas!
