A 41 esztendős erdélyi magyar író, Székely Csaba szerint nem elég bevállalós a Vígszínház, amely a társadalmi megosztottságról szóló, Kincses Réka rendezésében létrejövő Kalandfilm bemutatásától június első napjaiban elállt. 

Székely Csaba nem fogta vissza magát. A saját közösségi felületén a rá jellemző szókimondó stílusban adta a köz tudtára, miért is nem láthatják a nézők az ősszel a Kalandfilmet, miközben a Vígszínház közvetlen környezetében kifeszített molinón még egy nappal a teátrum döntése után is látható volt az alkotó és a mű címe egymás alatt. A fiatal író a június 6-án, kedden délután háromnegyed háromkor megjelentetett bejegyzésében az alábbiakról számolt be:    

Kedveseim! Tudom, hogy sokan vártátok Kalandfilm című előadásunkat, amit Kincses Réka rendezett volna a Pesti Színházban, én is nagyon vártam az őszi bemutatót. Ám a színház ma hivatalosan is elállt tőle, úgyhogy sajnálattal közlöm mindenkivel, hogy nem lesz Kalandfilm. Az előadás a mai magyar társadalmi megosztottságról szólt volna. Személyes történetek és improvizációk nyomán született a szöveg, a próbákkal párhuzamosan íródott, és egyelőre a darab valamivel több mint fele készült el. A színházvezetés elolvasta, amit eddig írtam (noha még nincs kész, és nem mondtam, hogy elolvasható), és úgy döntött, hogy ezt nem fogja bevállalni. Hivatalosan június 1-re kellett volna elkészülnie a teljes szövegnek. Bár minden nap írtam (szabadnap és ünnepnap nem volt), a munkafolyamat sajátosságából adódóan a szöveg nem tudott elkészülni a szerződésben kitűzött határidőre. Ami normális esetben nem lenne baj, hiszen a bemutató csak négy hónap múlva lett volna. A színház vezetése most ezt a csúszást használja ki, és a színház jogászai által összeállított levél értelmében engem terhel minden felelősség a meg nem valósuló bemutató miatt. Szeretném itt tisztázni, hogy bármi is lesz majd a hivatalos kommunikációban, a valódi ok nem más, mint a gyávaság. Réka nagyszerű dolgot talált ki, és rengeteg jó ötlettel inspirált engem is és a színészeket is nap mint nap. Elképesztően jó próbafolyamat volt. Tíz fantasztikusan odaadó, lelkes színésszel dolgoztunk együtt, akikkel öröm volt minden perc. De ugyanilyen lelkes volt a súgótól az ügyelőn át az asszisztensig mindenki. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez az előadás nem akarta mélyíteni az árkokat. Sőt. Hogy szókimondó volt? Naná. Ilyen a stílusom. Azt hittem, pont ezért kértek fel engem. Jó volt egy rövid ideig elhinni, hogy egy ilyen bátor, szabad, szókimondó előadás megvalósulhat a mai Magyarországon, egy polgári színházban. Szeretettel fogok gondolni mindenkire, aki részt vett benne. (A Kalandfilm szövege - ami eddig elkészült belőle - nem nyilvános. Kérlek, NE kérjétek elolvasásra!) 

Hogy mi az igazság, azt csak a felek tudhatják, mindenesetre a Vígszínház igazgatója Rudolf Péter, a produkciókért Sánta György, míg a gazdaságért Mádi Zoltán, a zenei vezető Presser Gábor, a művészeti tanácsadó pedig Valló Péter, míg a művészek között olyan kiválóságok a teátrum tagjai, mint Kern András, Kőszegi Ákos, Kútvölgyi Erzsébet, Ötvös András vagy éppen Seress Zoltán.