A 2021. október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Viza Krisztián, a Budapest-bajnokság IV. osztály 2. csoportjában 26 forduló után 33 ponttal a tabella 7. helyén záró BKM-Közterület SK II.; valamint a futsal NB II Nyugati csoport alsóházi rájátszásában 20 egységgel a 3. pozícióban végző Asterix SC Érd játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Holdacska. | Kedvenc tantárgyam | Matematika és testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | Aki labdarúgó-öltözőben nőtt fel, az tudja, hogy a Nicoflex életet ment, rossz kezekben viszont nagy fegyver. Utánpótlásban előfordult, hogy mások cipőjében vagy alsónadrágjában kötött ki… | Első futballélményem | Még óvodás koromban volt, hogy édesapám rendszeresen kivitt magával Csepelen az ÁMK-ba, ahol (aki kispályázott tudja, hogy még) volt NB I-es labdarugók is növelték jelenlétükkel a színvonalat. Itt a bordásfal mögül nézve fertőzött meg ez a sport.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Pozitív látásmód, legyenek bármennyire is nehezek a körülmények. | Legrosszabb szokásom | Nagyon nehezen tudok nemet mondani, ezáltal gyakran túl sok mindent elvállalok. | Étel, amit imádok | Az olasz konyha, azon belül is talán a lasagne. | Film, amit többször láttam | A békés harcos útja, Üvegtigris 1-3. | Zene, amit általában hallgatok | Magyar rap, retro zenék. Igazából mindent meghallgatok, de kiskoromtól kezdve L. L. Junior és az EDDA az, amit bármikor. | Hobbim | Horgászni szeretek, bár mostanában kevésszer jutok el, no és kártyázni a barátokkal.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Az NB II-es bajnoki döntő visszavágója, a BME–Rubeola mérkőzés volt, telt ház előtt hazai pályán kiharcolni az NB I-et, hihetetlen érzés volt, mai napig talán a legszebb emlékem a futsalból. (Csaknem napra pontosan öt esztendővel ezelőtt, 2018. június 4-én az 1–1-re végződő első találkozót követően a MAFC sportcsarnokában a házigazda Viza Krisztiánnal a soraiban nyert 2–1-re, az Életpálya rovat jelenlegi főszereplője egyik összecsapáson sem talált a hálóba – a szerző) | Gólom, amire szívesen emlékszem | Egyértelműen az U21-es minifoci-válogatottal volt a világbajnokságon. A csehek elleni mérkőzés legvégén szereztem egy találatot, amivel büntetőpárbajra mentettük a meccset. Ez volt az első gól, amit a nagypapámnak ajánlottam fel, talán ezért is a legemlékezetesebb számomra. | Mérkőzés előtti rituálém | Nagyon sok babonám van, szinte percre pontosan megvan, hogy minek és milyen sorrendben kell történnie egy meccs előtt. Ami kiemelt: mindig a kispad legszélső sarkába pakolom le a cuccaimat. | Sérülés, amit elfelejtenék | Még utánpótlásban volt egy részleges bokaszalag-szakadásom, amit félrekezeltek, ezáltal hosszabb volt a pihenőm a kelleténél… Ezen kívül sok apró volt, de elfelejteni nem akarnám egyiket sem. | Barát a futballban | Hála Istennek, nagyon sokat adott a sport, de ha egy nevet kell mondanom, akkor egyértelműen Torda Bence. | Az öltözőben mellettem ül | Kovács Attila barátom. | Cél a mostani szezonban | A szezon előtt még a felsőház volt a cél Érden, a rájátszásra a bennmaradás maradt, amit az utolsó mérkőzésen sikerült is kiharcolnunk. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Talán nagypályás szinten az NB-s bemutatkozás, amire lett volna lehetőség, bár erre már nem sok esélyt látok…
