Tizenegyes, mégsem büntető: 2022. július 4-től megújult formában és felvetésekkel, összesen tizeneggyel jelentkezik az eddig csak labdarúgókat bemutató Kapuskérdések rovat, ugyanis immár nem csupán futballisták, hanem egyéb csapatsportágak – jégkorong, kézi- és vízilabda – ismert vagy kevésbé ismert cerberusait is felkérjük, hozzák közelebb szakmájukat olvasóinkhoz. Aki az alábbiakban megússza kapott gól nélkül, miközben az érdeklődésünket nem hárítja: Fóthi Levente, a Budapest-bajnokság II. osztály 1. csoportjában szereplő, a 22. forduló vasárnapi játéknapja előtt 15 ponttal a tabella 12. helyén álló, a hét utolsó napján 16 órától az Ikarus BSE sporttelepén az Airnergy FC-t vendégül látó Szent Pál Akadémia HSE labdarúgója.
| 1 | Amiért kapus lettem | Nagyjából nyolc-kilencéves koromban már játszottam az iskola mellett az Ikarusban, jobb védő szerepben. Nem voltam valami ügyes a labdával, gyors se voltam, de azért megálltam a helyem. Természetesen a suliból se maradhatott ki a foci, jártunk különböző diákolimpiákra, és így történt, hogy egyszer az egyik meccsen valamiért úgy alakult, hogy nem a szokásos védőpozíciót kellett felvennem, hanem a kapuba állítottak. Ott történt meg a varázslat. Azt a kispályás meccset kapott gól nélkül lehoztuk, és tisztán emlékszem, hogy az ellenfél iskolájának az edzője, Gyurkovics Laci bácsi, aki az Ikarusban volt edzőm, a következő szavakat mondta: „Te, Levi, nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy a kapuban! Na, a következő edzésen te leszel a kapus!” Spoiler: végül a klubnál töltött nyolc évemben szinte minden edzésen és meccsen én voltam a kapus. (mosolyog)
| 2 | Amit nem kedvelek a saját posztomban | Természetesen kapusnak lenni egy kíméletlen feladat. Senkit sem érdekel, ha a csatár hibázik, mert ki emlékszik rá, de a kapus hibáját mindig megjegyzik. Mondhatni, ez a hálátlan feladat egy olyan dolog lehetne, amit nem kedvelek a kapuslétben, és az elején így is volt, de aztán ahogy felnőttem, rájöttem, hogy ez sem zavaró tényező annyira. A kapus egy külön állatfaj, szokták mondani, ennek a fajnak pedig a velejárója ez a teher, amit bizony bírni kell.
| 3 | Idézet, ami hozzám illik | Michael Jordan mondta egyszer, hogy: „Soha nem vesztettem el meccset, csak kifutottam az időből”. Kissé én is így fogom fel a vesztett meccseimet, rendkívül motivál engem.
| 4 | Mérkőzés előtti rituálém | Bemegyek a kapu közepéhez, először a bal, majd utána a jobb kapufához oldalazok és megérintem azokat, aztán pedig visszaállok középre és mindkét kezemmel a felső kapufát is megérintem.
| 5 | Aki ellen nem szeretek védeni | Gyerekkoromban kifejezetten kellemetlen ellenfél volt az Újpest, főleg, amikor még Sztojka Dominik is ott játszott, na, ellenük nagyon nem szerettem védeni. Mára már nem ijedek meg senkitől, nem nagyon foglalkozok az ellenféllel.
| 6 | Szezonbeli legjobb meccsem | Diplomatikus válasz lenne, ha azt felelném, nem tudnék kiemelni egyet sem, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy talán nem is volt. Természetesen mindig vannak jó és rossz meccseim, de egyet se tudnék említeni az idei szezonból, ahol 100%-ig elégedett voltam magammal. Ez az első évadom itt, a Szent Pálnál, így biztos vagyok benne, hogy lesz majd ilyen, de jelenleg nincs.
| 7 | Pályafutásom eddigi legjobb mérkőzése | Hál’ Istennek, rengeteg olyan meccsem volt, amire nyugodt szívvel rámondhatom, hogy az volt életem legjobbika, de talán egyet ki tudok emelni, ami nagyon megmaradt bennem. Ha hetekig vallatnának, akkor sem tudnám megmondani az időpontot és a helyszínt, de azt tudom, hogy olyan tíz-tizenkét éves lehettem, amikor is egy kisebb focitornán voltunk. Az FC Budapest ellen játszottunk, akiket hát finoman szólva nem nagyon szerettünk. A csoportból való kijutásért ment a meccs, amely döntetlennel zárult, így hát jöttek a 11-esek. Öt rúgás volt. Mi berúgtuk az elsőt. Ők is. Mi berúgtuk másodikat is. Ők is, és ez így ment egészen az ötödik rúgásig. Megtörtént a sípszó, jött a rúgás, el is vetődtem jobbra, és a középmagasan érkező lövést a jobb kezemmel kiütöttem, ezzel megnyerve a 11-es párbajt és megszerezve a továbbjutást. Az egész csapat engem ünnepelt. Olyan felemelő érzés járt át, mintha rajtam lett volna a világ szeme és nekem sikerült büszkévé tennem mindenkit. Hihetetlen volt. (mosolyog)
| 8 | Emlékezetes potyagól, amit kaptam | Ami azt illeti, elég friss az élmény. 2022 májusában még az Ikarus U19-es csapatát erősítettem, amikor a III. Ker. TVE-vel mérkőztünk meg hazai pályán. Fontos meccs volt ez az életemben, mivel az akkori barátnőm a kétéves együttlétünk alatt akkor volt kinn először a meccsemen. Rendkívül boldog voltam, hogy ő is kinn volt, természetesen elő is jött belőlem ez a bizonyítási vágy, hogy most megmutatom, mit tudok. Minden jól alakult, vezettünk is 1–0-ra a mérkőzés 42. percéig, amikor is egy erősnek sem mondható, középre helyezett szabadrúgás ki nem csúszott a kezeim közül és pattant be szép lassan a hálóba. Aki szeretné látni ezt az igazán emlékezetes gólt, az meg is tekintheti az alábbi linken, 42:25-nél.
| 9 | Kapuskolléga, akivel a legjobb viszonyban vagyok | Bálint Marcellel, az Ikarus kapusával – és most már segédedzőjével – jó a kapcsolatom, úgy gondolom.
| 10 | Barát a mezőnyjátékosok közül | Úgy vélem, a csapat minden egyes tagjával jó kapcsolatot ápolok, így nem is emelnék ki egy embert sem.
| 11 | Egyéb csapatsportág kapusa, akit sokra tartok | Mikler Rolandot, a magyar kézilabda-válogatott cerberusát, illetve a világ- és Európa-bajnok Nagy Viktort, a magyar vízilabda-válogatott kapusát tartom a két legnagyobb focin kívüli hálóőrnek.
