Azt odáig értem, a tabellát meg kell fordítani, hogy ki ne essen a Vasas és a Honvéd a labdarúgó NB I-ből, de az is lehet, hiába szorongatom és próbálom fordítva nézni laptopon, tableten, okostelefonon vagy a gyűrött lapokból álló újságban azt, ami a lényeg, két dolog biztos: egyrészt megvető pillantásoktól kísérve néznek hülyének, másrészt attól még néhány héten belül tényleg kieshet a két fővárosi gárda. Avagy a feje tetejére állított világ(háló) még nem garancia a sikerre, ahogy az sem, amilyen kommunikációs paneleket alkalmaznak nevezett egyesületek.
Nem vagyok mellettük, így nem tudom, a szürke hétköznapokon miként viselkedik Feczesin, Márkvárt és Radó sporttárs, azt viszont igen, hogy hármójukkal sem sikerült az NB III-as Heves-sereget lebirkózni hazai környezetben a (trióval megerősített, eszerint tényleg) „fakónak” – a rendszeretők kedvéért: Vasas II.–Eger 1–1. Ami ennél is nagyobb probléma, ugyanaznap nem jutottak egyről a kettőre, illetve nulláról az egyre az NB I-esnek nevezettek Kecskeméten – nélkülük. Márpedig Kondás Elemér, az angyalföldiek egyre feszültebb trénere szakmai okokra hivatkozott, amikor arról nyilatkozott, miért nem számít a három – mellékesen jegyzem meg: jól fizetett – labdarúgóra. Hogy Róbert, Dávid és András esetleg megkülönböztető felsőt húzva a 3–5–2-es formációban meg nem engedhető hangnemet használva hátvédként kívántak-e futballozni az egyik hétköznapi edzésen, arról nem vagyok meggyőződve és nem is szól a fáma, a baj csak az, megint a nesze semmi, fogd meg jól című korong került fel a lemezjátszóra, ami recseg-ropog, de legalább még forog. A jól értesültek már azt is tudni vélik, a Debrecenben valóban nagyszerű munkát végző Kondás mester utódja is megvan, ha nem nyer a csapat vasárnap a Paks ellen – a „madarak” a klubhoz kötődő, korábbi piros-kék futballistáról „csiripelnek”.
Kispesten már bizonyították hozzáértésüket a hozzáértők – Batik Bence köszönte is szépen... –, a jelek szerint ott Szappanos és Zsótér futballistákkal akad újabban probléma. Ha jól értelmezem a megjelentetett szavakat, a XIX. kerületi közlemény megkérdőjelezi a sportemberi hozzáállást és magatartást is a duó kapcsán, ami nem elegáns, hiszen „hivatalosan” nem formálhatnak véleményt – a mai világban ugyanis már-már kizárt, hogy a valós gondolatoknak teret engedjenek a sajtóosztály prominens elhárítói, így legtöbbször marad a „massza” –, pedig gyanítom, volna mit mondaniuk.
A kapus urat van szerencsém ismerni még az NB III-ból, a személyisége nem egyeztethető össze azzal a képpel, amit a közlemény sugall, már csak azért sem, mert az nem világos, ha probléma van vele, miként edzhet az NB I-es kerettel, miközben az élvonalbeli meccsekre nem nevezi az úgynevezett szakmai stáb. A csatár úr sérülése után lábadozik – ezek után biztosan jókedvvel. Hogy ki a hunyó, gőzöm sincs, pletyka viszont van: nem is egy megjegyezhetetlen nevű nem magyar Honvéd-futballista megfordult a közelmúltban az éjszakában – tudják: nap, hold, csillagok, és nem győztes meccs után, mert mint olyan addig ismeretlen fogalomnak számított…
Persze a Bozsik Arénában most minden szép, hiszen kétszer egymás után nyert a csapat – innen nézve nem is baj, hogy ezt a vergődést már csak fentről látják a mélyen tisztelt elődök. „Hogy mi lesz a vége, nem tudom” – idéznék a 3+2 és az MC Hawer és Tekknő által felénekelt sírva vigadós nótából, ám mulatni a jelek szerint csak a légiósoknak szabad. Fogynak a fordulók és fogy még valami (a szeszes ital mellett): a szurkolók türelme. Márpedig nem azzal, sokkal inkább valami mással kellene játszani.
