KÓKA » Immár bizonyos, hogy a november közepén az Újszilvás otthonában elszenvedett 2–1-es bajnoki kudarccal int búcsút a Pest megyei IV. osztály Délkeleti csoportjában versenyző helyi társulatnak Buzás József.

Ez az évzáró más volt, mint a többi. Hiába sereglett össze megannyi kókai futballista az élet mellett elsuhanó és olykor lefékező, idejekorán díszfénybe burkolózó karácsony közeledtével, az egybegyűltek pontosan tudták, így együtt alighanem utoljára ülnek egy asztalhoz. A tréneri tekintet néha el-elkalandozott, visszarévedt a múltba, elvégre volt mire, illetve kikre emlékezni. Jóllehet, Buzás József egyhuzamban közel két évig volt az alakulat edzője, csakhogy aki tisztában van a szókimondásáról is ismert edző karrierjével, jól tudja, annál sokkal, de sokkal többet tett le a kókai megterített asztalra a szó átvitt és nemes értelmében, mint az elmúlt, nem egyszer esztendőknek tűnő hónapok alatt. Nem túlzás, a 2000-es évek második felében csodacsapata volt a közel négy és félezer lelket számláló községnek olyan egykori NB I-es kiválóságokkal, mint Czipper Zsolt, Holló Richárd, Plókai Attila, Rácz Róbert vagy éppen a megboldogult Katzenbach Imre, amely az akkoriban Mészöly Géza által felkészített Vasast is vendégül látta jó hangulatú, gólzáporos Magyar Kupa-mérkőzésen (0–8). Abban az időszakban a bajnokikon leginkább az volt a kérdés, milyen különbség lesz a felek között – és ez most sincs másképp, csak éppen fordított előjellel. A „megye-négyes” nyolcadik pozíció a valóság, ami szemberohant a jobbfutóval és a balszélsővel – meg az elköszönését már október második felében vizionáló trénerrel. Az ősz utolsó hazai bajnokiján mindazonáltal a társulat a Pánd elleni 2–1-es győzelemmel köszöntötte az edzőt, ám ez nem több, mint egy olcsó vigasz.