BUDAPEST » Nincs irigylésre méltó helyzetben Zséli László, az idén fennállása százhuszonötödik évét ünneplő egyesület labdarúgócsapatának edzője. Tanítványai ugyanis az őszi idény utolsó hét bajnokiján „sikerrel” őrizték nyeretlenségi sorozatukat.
Rég volt, szép volt. És ez még akkor is igaz, ha tíz szezonnal ezelőtt a Budapest-bajnokság I. osztályában elért 12. hely és a megszerzett 36 egység a 2013/2014-es évadban csupán „blasz-kettes” nevezést ért. Tíz év nagy idő, ám abból kiindulva, hogy az MLTC manapság is a főváros második vonalában mutatja magát, akár azt is hihetnénk, nem változott semmi, csakhogy ez nem volna igaz, lévén a mátyásföldiek a Budapest-bajnokság III. osztályát is megjárták – nem is egy szezonban...
Az akkori brigádból két ember maradt hírmondónak, éspedig Nagy Ádám, valamint Kecskeméti Balázs. Mindkét futballista manapság is az MLTC kötelékéhez tartozik, ám utóbbi labdarúgó egy szezont a kerületi vetélytárs Ikarusban is eltöltött, míg előbbi mindvégig hűségesnek bizonyult az egyesülethez, csakúgy, mint a maiak az elmúlt közel két hónapban a nyeretlenséghez. Pedig a mátyásföldiek keretét nem alkotják tehetségtelen futballisták – csak kevésbé koncentráltak.
Több mint egy hete az egykori NB I-es labdarúgót is felvonultató Testvériség-Újpalota II. ellen olyanok voltak, mint Sharon Stone: hiába telt-múlt az idő, sokáig jól tartották magukat. Az „elemi ösztön” ellenben a házigazdát segítette, avagy az első félidő végén 11-esből beszedett találat a második felvonás elejére is hatással volt, némi túlzással ekkor számolatlanul kapta a gólokat az MLTC, amely az utolsó húsz percre a jobb erőnlétének is köszönhetően nem csupán felbátorodott, de bizonyos szakaszokban dominálni is tudott (4–2). Kérdés, persze, hogy miért nem próbálkoztak hasonlóval az azt megelőző hetven minutumban, ám valószínűleg erre Zséli László, a társulat trénere sem tudja a választ.
Ami viszont néminemű felelet lehet a társaság szereplésére: a Bökényföldi úton egészen jól muzsikál az MLTC, mivel az első négy hazai bajnokiját megnyerte – a Városgazda Ember-Előnyt 4–1-re, a Duna SK-t 2–0-ra, a Műegyetemi FC-t 4–0-ra, míg a Rákosszentmihályi AFC-t 2–1-re felülmúlva –, és bár a Goldball ellen csupán 2–2-re végeztek Nagy Ádámék, mindkétszer a mátyásföldiek egyenlítettek. Ez a 13 pont pedig az össztermést jelenti, ami egyúttal rámutat arra, hogy bizony az MLTC minden idegenbeli mérkőzésén minimális sikerélmény nélkül maradt, ami még akkor is csalódást keltő, ha a XVI. kerületiek csupán hat alkalommal léptek fel az otthonuktól távol. Márpedig ha ezen a tavaszi idényben nem változtatnak, visszatérhet a múlt – éppenséggel nem a „blasz-egyes”, hanem a „blasz-hármas” korszak...
