BP. ERDÉRT–BEAC 2–3 » Vasárnap este a Könyves Kálmán körúton mintegy harminc néző előtt került sor a Budapest-bajnokság III. osztály 1. csoportjának rangadójára, ahol a 10. forduló előtt a hét mérkőzés óta veretlen, ezüstérmesként tanyázó pályaválasztó azzal a tudattal fogadta a harmadik helyezettet, hogy hazai kudarc esetén a két társulat helyet cserél egymással.

Öt gól, jeles! Fordulatos, feszült pillanatoktól sem mentes összecsapást vívott egymással a téllel lassan bújócskát játszó ősz jegyében a két élcsapat, hiszen ahogy mostanság a hulló falevelek mutatják magukat, zöld szerelésben futballozott az Erdért és sárga mezben a BEAC. A derbit kezdő házigazda futballistái is előtérbe kerültek olyannyira, hogy már az első perc végén kétszer is hárításra kényszerítették Novák Flóriánt, a látogatók kapusát, aki előbb egy távoli, majd a kipattanó után egy közeli próbálkozást hatástalanított – igaz, utóbbi nem osztott, nem szorzott, lévén les miatt Porvay János vendégserege jöhetett. Így is lett, hiszen az első negyedóra végén parádés akciót követően a jobb felső sarokban landolt a labda – csakhogy a BEAC is lesről talált be. 

A tréner mintha megérezte volna a bajt, mert mint a szeleburdi gyerkőcöt parizerért, vajért és tejért boltba küldő, a zsebébe ropogós papírost tuszkoló szülő, azt kiabálta övéinek, hogy „Ne hagyd el a húszast, ne hagyd el!”, és tessék: a 41. percben éppen a Steinmetz György trenírozta Erdért meg nem nevezett, nagy kedvvel játszó labdarúgója, a jobboldalon megiramodó Kobolák Gergő lőtt iszonyatos erővel, a felső kapufa segítségével a léc alá (1–0). 

A mindössze tízperces szünet után szinte a BEAC kapuja elé költözött a pályaválasztó, Novák Flóriánnak háromszor is védenie kellett bő öt minutumon belül, aztán jött a feketeleves, hiszen jobboldali beadást követően a rutinos Hegyi Armand lőtt közelről a léc alá (1–1). Sajátságos sárga-lázat láthatott a publikum, ugyanis vérszemet kaptak az egyenlítők: a XI. kerületiek a 67. percben csak a bal oldali kapufát találták el, két minutummal később pedig egy szerencsés – ami a másik oldalról nézve roppant szerencsétlen – találattal Márki Dániel juttatta egyről a kettőre a BEAC-ot (1–2). 

A feszültséget ekkor, ha tapintani nem is, de látni és érezni lehetett a pályán, ami azonban nem tartott sokáig, mert Engler Bence jó huszonöt méterről lőtt középről, szabadrúgásból a léc alá. 2–2, de még mindig nem volt vége! A 80. minutumban újabb BEAC-beadás érkezett, az érthetetlen módon üresen hagyott Hegyi Armandnak nemcsak a labdát megigazítani volt ideje, hanem még azt is megnézhette, hová lője – nos, a jobb alsó sarkot választotta (2–3). 

A második félidőre alaposan feljavuló csapata pedig a fordítás után a győzelmet és az előzést, így a tabellán már – azonos pontszámmal ugyan, de – második a BEAC és harmadik az Erdért. Csakhogy mindez egyelőre a 22-esek „csapdája”, lévén az élen az egy bajnokival kevesebbet játszó Stand98 FC áll 25 egységgel. 

INTERJÚ.  STEINMETZ GYÖRGY: „A kevesebbet hibázó gárda nyert” 

Vezettek, de nem nyertek. Mit lehet ilyenkor mondani?

A sárga és a zöld csapat játszott, de a kékek győztek – felelte Steinmetz György, a Bp. Erdért 58 esztendős vezetőedzője néhány perccel a lefújás után. – A kevesebbet hibázó gárda nyert, amihez gratulálok.

Hét, veretlenül megvívott bajnoki után kaptak ki. Fáj, hogy éppen az egyik legnagyobb vetélytárstól?

Nem fájó, mivel két egyenlő erőt képviselő alakulat küzdött.

Amelyek nyilvánvalóan a feljutásért harcolnak.

Természetesen! Mi évek óta, de lemaradunk mindig vagy egy ponttal és egy helyezéssel. Mindig mi vagyunk a problémás csapat…

Mit lehet tenni azért, hogy sem a pályán belül, sem azon kívül ne legyen gondjuk?

Megmondom őszintén, nem tudom. Az ember megtartja a heti edzéseket, a két csapat játszani szeretne, hadd legyünk mi a főszereplők, akik erre készülnek.

Remek is volt az előadás – a szünet utánig nem sokkal.

Valóban, az első félidővel semmi probléma nem volt, hibából lesznek a gólok, és tudtuk, hogy nem lesz szép játék, inkább vagdalózás, tartott egymástól a két csapat. Ez egy ikszes meccs volt, mindkét gárda megtett mindent a három pontért, de egyik fél sem érdemelt győzelmet, legalábbis én így gondolom.

Ha ez a meccs döntetlenre végződik, nyugodtabb lenne?

Elfogadtam volna, mert ugyanott maradunk, ahol eddig voltunk, így viszont helycsere történt, de megyünk tovább, csináljuk. Hosszú még a szezon és lesz még tavasz. 

INTERJÚ.  PORVAY JÁNOS: „A fordulópontokból jobban jöttünk ki” 

A találkozó előtt arra kért, az edzői portréfotó inkább akkor készüljön el, mert a rangadó után lehet, hogy élesebb barázdákkal tűzdelt arcvonásai lesznek. Nem úgy látom, mintha éveket öregedett volna...

Igen, de akkor azért kisimultabb volt az arcom, most inkább idült vigyor van a fejemen, mert nagyon örülünk annak, hogy ezt a mérkőzést lehoztuk – mondta tíz perccel a derbit követően Porvay János, a BEAC 45 éves vezetőedzője. – Három ponttal vezetett az Erdért, ezzel mi beelőztük ellenfelünket, feljutó helyre léptünk, de nyilván hosszú még a bajnokság. Az a lényeg, hogy egy nagy rangadót idegenben tudtunk úgy megnyerni, hogy a fordulópontokból jobban jöttünk ki. Nagyon szép gólok születtek a mérkőzésen, szerintem igazán szórakoztató „blasz-hármas” találkozó volt, rangadóhoz méltó tempóval, sok helyzettel. Szerintem közelebb álltunk a győzelemhez, számszerűleg több helyzetünk volt, úgyhogy azt gondolom, megérdemeltük a győzelmet még akkor is, ha az Erdért is sokat tett érte, gratulálok riválisunknak, mert jó csapat, jó játékosokkal, de ezen a napon egy góllal jobbak voltunk.

Azt viszont aligha hitte volna, hogy nem elég egyszer fordítania a társulatának, hanem másodszor is előnybe kell kerülni.

Éppen ezért érdemeltük meg a győzelmet. Egy fordításban mindig hinnie kell az edzőnek, különben nem működik a kémia, úgyhogy ezért is le a kalappal a csapat előtt, ami arról tanúskodik, szép jövőnk van.

Az mennyiben befolyásolta a brigádot, hogy nem csupán a mester, de a tanítványai is tudták, ha nyernek, helyet cserélnek a legyőzött vetélytárssal?

Erről nem beszéltünk, arról viszont igen, hogy a vasárnapi mérkőzésen pontot kell szereznünk, éppen azért, mert hosszú még a bajnokság. Úgy küldtem pályára a játékosokat, hogy pontot kell szerezni, aztán meglátjuk, hogy a játékban mindez mire lesz elég. Ha győzelemhez, annak örülünk – nyilván vereség esetén nem így tennénk. Az egész csapat teljesítményét viszont mindenképpen kiemelném.

A kezdés előtt, ha valaki felajánlja, hogy gólokban gazdag derbi és iksz a vége, elfogadja?

Erre csak egy válasz van: nem.

Vélelmezhető, hogy erre sincs több: a visszakerülésért küzdenek, ugye?

Mindenképpen. Nemcsak a feljutás, mint jó érzés miatt, hanem azért is, mert borzasztó nagy dolog lenne a kiesés után egyből feljutni – erre csak kevés csapat képes. Voltam már ilyen szituációban, sikerült is megoldani anno a Gázgyárral vagy még a BVSC-vel, nagyon reméljük, hogy most is sikerül. Nagyon büszke lennék rá, ha a kiesés után vissza tudnám vezetni a csapatot a „blasz-kettőbe”.

Ha már felhozta: BEAC ide vagy oda, a fővárosi futballközvélemény egy másik négy- és ugyancsak B betűs klub kapcsán ismerheti. Megemésztette a XIV. kerületben történteket?

Most már igen és ezért nagyon hálás vagyok a Gázgyárnak. A BVSC-nél tizenhat évig dolgoztam, tulajdonképpen Hernády Andrissal mi tartottuk életben a szakosztályt. Indultunk ötven gyerekkel, majd átadtuk négyszáz fiatallal és felnőtt csapattal. Az nagy pofon volt az élettől, de azt gondolom, ezen már mindannyian túl vagyunk, ám nyilván az ember szíve megdobban, amikor elhalad a BVSC-pálya mellett, és ezúton is kívánok sok sikert a zuglóiaknak!

A Bogdánfy úton is hosszabb időszakra készül?

Addig működik, amíg egy edző meg tud újulni egy csapat élén. Ha nem tud vagy mondjuk nincs meg a kémia, ha nem tudja rendezni az esetleges konfliktusokat, akkor nyilván egy tréner sem fogja jól érezni magát és akkor el kell hagynia az egyesületet.

Máshogy kérdezem: a visszajutástól függhet a hosszabb távú maradása?

Az én maradásom elsősorban nem ettől függ, hiszen az embernek van főállása, én ráadásul álláshalmozó vagyok, több munkahelyem is van, úgyhogy addig szeretnék maradni, amíg jól érzem magam.