A 2021. október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Csibra Dániel, a Budapest-bajnokság II. osztály 2. csoportjában 9 forduló után 19 ponttal a tabella 2. helyén álló Hidegkúti SC korábbi NB II-es játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Zöld kancsó. | Kedvenc tantárgyam | A földrajz, illetve a történelem volt. | Emlékezetes csínytevésem | Akadt bőven, zsiványságért nem kellett sosem a szomszédba mennem, de ezek mindig egy bizonyos kereteken belül mozogtak. | Első futballélményem | Apukám nagycsoportos óvodásként levitt a „nagy iskolások” közé focizni, tisztán emlékszem az első edzésre, illetve az első gólomra. Az első edzés után apukámtól azt kérdeztem, hogy mikor megyünk megint? Azonnal a foci szerelmese lettem.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Családcentrikus vagyok, a családomért és a barátaimért bármit megteszek. | Legrosszabb szokásom | Túl érzelmes ember vagyok, ezért sok mindent túlgondolok és túlkombinálok. | Étel, amit imádok | Anyukám húslevesénél nincsen jobb a világon! | Film, amit többször láttam | Életrevalók. | Zene, amit általában hallgatok | Szeretek zenét hallgatni! Külföldi előadók közül a Maroon 5, a magyarok közül Horváth Tamást szeretem talán a legjobban. | Hobbim | Az utóbbi időben nagyon megszerettem a dartsot, legfőképp azt, hogy maximális koncentrációt igényel és nem mellesleg egy nagyon élvezhető, izgalmas időtöltés.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | A Vasas U14 játékosaként egy nemzetközi tornán sikerült legyőznünk az AC Milan korosztályos csapatát, mondanom sem kell, hogy az olaszok voltak a mérkőzés toronymagas esélyesei, de az egész csapat hiba nélkül játszott, a szívét-lelkét kitette és 1–0-ra megnyertük a meccset. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Életem gólja egyértelműen a Besiktasnak lőtt találatom. Az NB II-es Siófok játékosaként egy szlovákiai edzőmeccs keretein belül játszottunk a világsztárokkal teletűzdelt Besiktas ellen. Azon játékosokkal szemben, akiket addig csak a tévében láttam játszani. Csereként léptem pályára és a mérkőzés hajrájában egy oldalszabadrúgás után sikerült kapásból kilőnöm a hosszú sarkot. Ez az egyik olyan pillanat az életemben, amit még az unokáimnak is mesélni fogok! | Mérkőzés előtti rituálém | Különösebb rituálém nincs, egy dologhoz viszont nagyon ragaszkodom, ez pedig a sípcsontvédőm. Közel tizenöt éve az összes edzésen és meccsen velem van. Amikor gyerekként megvettem, jóval nagyobb volt, befedte az egész lábszáramat, most már egy normális méret, pár helyen törött és nagyon elkopott, de nélküle nem vagyok hajlandó játszani. | Sérülés, amit elfelejtenék | Szerencsés embernek mondhatom magam, mert az igazán nagy sérülések elkerültek, ami kellemetlen volt, az egy részleges bokaszalag-szakadás a szalagavatóm előtti héten. Betépelve, kínok kínja között táncoltam el a keringőt, de sikerült és még a táncpartnerem lábára sem léptem rá. | Barát a futballban | Életre szóló barátságokat kötöttem jó pár csapattársammal, hálás vagyok, hogy megismerhettem őket a foci által. | Az öltözőben mellettem ül | Aki a Vasasban, illetve később a siófoki öltözőben is mellettem ült, az egyik legjobb barátom, Kiss Balázs. | Cél a mostani szezonban | Jövőre lesz 100 éves a Hidegkúti Sport Club, szeretnénk ezt bajnoki címmel ünnepelni. Nagyon szoros és izgalmas a bajnokság, de ott vagyunk az élmezőnyben, a végsőkig fogunk küzdeni. Egy ilyen nagy múltú klub megérdemli, hogy a Budapest-bajnokság I. osztályában játsszon! | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Egyszer talán egy meccsre beállok a kapuba, bár mindig is távol állt tőlem a kapusszakma, de egy mérkőzés erejéig kipróbálnám!
