Egy itthoni kiválósággal kevesebb: a nyár elején vált hivatalossá, hogy a nemzeti együttes hátvédje, a Ludovika-FCSM Csata kosárlabdázója, Lelik Réka belga élcsapathoz, a legutóbbi ezüstérmeshez szerződik. A 23 esztendős kitűnőséget többek között a felkészülésről és döntése hátteréről kérdeztük, aki új állomáshelyéről adott interjút honlapunknak.

Royal Castors Braine. Belga csokoládégyár márkaképviselete vagy hangulatos, kellemes külsejű kicsiny kávézó neve lehetne, csakhogy Lelik Réka nem kapucsínószürcsölgetéssel és selymes csokidarabkák elfogyasztásával megspékelt láblógatásra érkezett a németalföldiekhez, hanem azért, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva bajnoki címet szerezzen – a felnőttek között először. A légiósnak álló hátvéd tavaly év végén a Sportkarácsony című ünnepi rovatunkban úgy fogalmazott 2022-vel kapcsolatban, hogy „Ebben az évben is nagy fejlődésen megyek keresztül, legfőképpen a hiányosságaimban, mert mindig van min javítani.” Olybá tűnik, itt a lehetőség.

Egyetlen napot sem hagyott ki? Nem smúzolni akarok, de jó arról hallani, hogy aki külföldre készült, szó szerint nekifeszült mentálisan és fizikálisan is.

A regenerációm szempontjából fontos egy-két nap pihenő, de úgy voltam vele, hogy ezen a nyáron nem stresszelem túl a dolgokat, ahogy kijön, ám az évszak első felében nem akarok megszakadni, mert lesz még egy teljes augusztusom felkészülni a szezonra – indította a Ponyvalegénynek Belgiumból adott interjúját Lelik Réka. – Tulajdonképpen júniusban és júliusban is végig edzettem, de elmentem nyaralni, meg a barátnőimmel, a családommal is töltöttem időt, úgyhogy megvolt a megfelelő arányú pihenés – ami szerintem nagyon fontos, ha valaki keményen edz, legyen a kikapcsolódás akár aktív, akár passzív –, szóval szerintem nagyon-nagyon jól be tudtam osztani idén nyáron a tréningeket. Augusztusban pedig még erre is rá tudtam tenni egy lapáttal, hogy a lehető legjobb állapotban jöjjek ki Belgiumba. 

Curry-imádó, még ha Stephen is, tud főzni és szeret is, fiatal és csinos is, mégsem csodálkoznék rajta, ha szépen osztogatná a „kosarakat”. Az benne volt a pakliban, hogy a Castors Braine is kap egyet?

Nem nevezném magam Curry-imádónak, csak szeretem a felfogását, a filozófiáját, és nyilván szeretnék a legjobbaktól tanulni. Az UBT (Unique Basketball Training Hungary, azaz Magyarország első kosárlabdaspecifikus edzőterme – a szerző) ezért is képviseli ezt a vonalat, mert nyilván az a céljuk, hogy fejlődjenek a játékosok egyénileg, és ilyenkor nyilvánvalóan példát vesznek valakiről, és azért valljuk be, Curry eléggé magas szinten játszik, neki már szerintem elég nehéz fejlődnie. Valamiben tökéletesíteni persze mindig lehet, de egy szint felett nehéz még jobbnak lenni, neki ezt csak szinten kell tartania. Magamról nem mondanám, hogy Curry leszek valaha is, hiszen teljesen más kategória, mindenesetre szeretnék minél jobban teljesíteni az első szezonomban, illetve stabil lenni, mert az a legfontosabb, hogy ilyen legyen a produkcióm, ugyanis akkor kiegyensúlyozott leszek testileg és lelkileg is. Azt szeretném, hozzam azt, ami bennem van és kifizetődjön az a munka, amit ebbe beleteszek. 

Kikérte bárkinek a szakmai tanácsát vagy véleményét, legyen szó klubedzőről, szövetségi kapitányról, netán visszavonult kosarasról, mielőtt eldöntötte volna, hogy irány Belgium?

Szakembertől nem igazán kértem segítséget, mert hogy őszinte legyek, én is tisztában vagyok vele, nem a belga a legerősebb bajnokság és hogy ennél a magyar sokkal erősebb. Azokkal az emberekkel értelemszerűen megtárgyaltam és megvitattam, akikben a legjobban megbízom, de nem szakemberekről van szó feltétlenül, bár persze akad, aki ért is hozzá. Alapvetően egy magyar edző azt szeretné, hogy a játékos Magyarországon maradjon, és ne menjen a leggyengébb bajnokságba, de azt gondolom, az elmúlt néhány év is bizonyította, tudom, mit csinálok. Nyilván ha rosszul sül el, akkor ez van, a puding próbája az evés, meg kell nézni, hogy ez nekem előnyömre válik-e valamilyen szinten? Nyilván nem arról van szó, hogy idejöttem és itt leszek öt évig, úgymond első lépcsőfoknak szánom a karrieremben. 

Miután a belga ezüstérmesnél folytatja, látatlanban aláírná az újabb második helyet? Vagy mivel nem csupán önt szerződtette az egyesület, nem is lehet más az egyértelmű és elvárt cél, mint az aranyérem?

Szerintem nekik sem volt tervezett az elmúlt két évben, hogy másodikak legyenek. Ami pozitívum: legalább van egy másik erősebb csapat a belga bajnokságban, de nem az ezüstéremért jöttem, én azért szerződtem ide, hogy az aranyéremért játsszak. Ez egy teljesen másfajta rendszer lesz nekem, nem a hetedik helyért fogok kosarazni, mint otthon, hanem elvárások vannak és rajtunk lesz a teher, mert hozni kell a teljesítményt, így ez egy másfajta presszió rajtam és a többieken is, hogy itt igenis meg kell szerezni az első helyet a bajnokságban, a kupában, az Európa Kupában pedig menetelni előre, ameddig csak lehet. 

Idehaza kicsi a merítési lehetőség, de az elő sem fordulhatott volna, hogy esetleg másik magyar csapathoz igazol? Vagy itthonról nem keresték?

Volt róla szó, hogy Magyarországon belül váltok, de azért is szerettem volna külföldre jönni, mert az adatlapomon jól fog majd mutatni, hogy nemcsak a saját kis országomban állom meg a helyemet. Hiszen ha valaki hazai, könnyebben el tud helyezkedni, nincs rajta annyi nyomás és felelősség, és azt mondják az edzők, nem baj, jó lesz az – itt viszont tényleg az van, hogy le kell raknom a teljesítményt az asztalra, és nekem már kellett egy ilyen kihívás, hogy mentálisan is megérjek a fizikai és technikai tudásomhoz, mert ez erős hiányosságom. Éppen ezért úgy gondoltam, nekem az lesz a legjobb, ha otthonról eljövök, nem szerettem volna maradni így utólag sem, semmilyen formában. 

Mielőtt félreértené, a világért sem szeretnék a pénztárcájában vagy a nadrágzsebében kutatni, de abban talán megegyezhetünk, hogy a magyar bajnokság viszonyítási alap Európában. Jóval kedvezőbb feltételeket tud kínálni egy külhoni, mint egy hazai élgárda? Vagy némi túlzással, ha önnek kellett volna fizetnie, akkor is a légióséletet választja?

Ez nehéz kérdés, mert egy idő után az ember már csak a pénzért csinálja, én egyelőre karriert szeretnék építeni és nem azért játszom, hogy pénzt keressek. Szeretném élvezni és szeretnék fejlődni, így mindenképpen külföldre szerettem volna menni. Nem tudom, ha esetleg tényleg nagyon rossz ajánlatok jöttek volna, lehet, hogy maradok, mert igazából jó és erős otthon a bajnokság, ha van játéklehetőségem, előnyömre is válik, de efelé húzott a szívem. Még egyelőre nem tapasztaltam sok mindent itt kint, de azért arra számítok, hogy egy kicsit színvonalasabb az élet. Az embernek célja is, hogy megismerjen másfajta kultúrákat, lásson egy kicsit többet a világból, akár a környező országokból, úgyhogy szerintem ez egy jó kaland lesz.