A litván kosárlabda-bajnokság szombati játéknapján a Rytas Vilnius 98–77-re legyőzte a vendég Prienai együttesét. Az első negyedet 26–19-re elveszítő, ám a második etapot 39–12-re hozó házigazda színeiben 27 perc 17 másodpercet töltött a parketten és ezen időszak alatt 4 pontig, 3 lepattanóig és ugyanennyi asszisztig jutott a magyar válogatott irányítója, Váradi Benedek, aki még a hét közepén adott interjút honlapunknak.

Idén lesz húsz éve, hogy bemutatták Russell Crowe főszereplésével a Kapitány és katona című filmet. Ha nem sértem meg vele, önről éppen ez a mozi jutott eszembe, hiszen a Falcóban kapitány volt, ám a nyár óta a litván Rytas Vilniusnak „csak” katonája. Túl azon, hogy az idegenlégióskodás sohasem fenékig tejfel, azt sikerült már megszoknia, hogy az új környezetben másként kell hétről hétre, edzésről edzésre megfelelnie?

Így van, ez egy teljesen új dolog számomra, Szombathelyen az évek során lépésről lépésre építettem fel magamat – indította a Ponyvalegénynek adott interjúját Váradi Benedek, a magyar férfi kosárlabda-válogatott 27 esztendős irányítója, a szombathelyi Falco korábbi kitűnősége, aki az őszt már a litván Rytas Vilnius játékosaként kezdte. – Gyakorlatilag gyerekkorom óta, de inkább csak a felnőtt kosárlabdáról beszélnék. Ahogy a klub és az együttes, úgy természetesen én is sokat fejlődtem az évek alatt. Természetesen, amikor megállapodtam a litván Rytas csapatával, tudtam, hogy ez egy új, más szerepkör lesz. Valóban minden edzésen és minden mérkőzésen a maximumot kell hozni, hiszen tizenkét olyan játékosunk van, aki bármikor képes sok pontot vagy hasznos játékot bemutatni, ezért folyamatos a verseny. Nyilvánvalóan próbálom hasznosítani az eddig szerzett tapasztalataimat, de az idegenlégiós élet sokkal másabb, mint saját nevelésűként kosarazni valahol. Minden nap új kihívásokkal néz szembe az ember, de ebből rengeteget lehet tanulni és profitálni a karrierem hátralevő részében, illetve akár a pályafutásom utáni időszakban is. Nem feltétlen a pontszerzés az elsődleges feladatom a csapatban, tudják, mire vagyok képes, ezért is igazoltak le, és várom, hogy összeálljon teljesen a játékunk. Fiatal csapat vagyunk, sok mindenben van fejlődni valónk. 

A sárga és a zöld paprikát össze lehet hasonlítani, csak éppen nem érdemes, mert az egyik mindig erősebb lesz. Mégis, az eddigi tapasztalatai alapján miben más a litván bajnokság, mint a magyar?

Talán a játék irama szemmel láthatóan gyorsabb, főleg az első öt-hat alakulatnál, de a többi társulat is nagyon felkészül minden meccsre és ebből is adódik, hogy nincs könnyű mérkőzésünk a litván bajnokságban sem. Fizikálisabb is a bajnokság, viszont több olyan játékos van, akiket speciális feladatra használnak. A mi csapatunknak komoly rendszere van, amit be kell tartani. 

Az ember önmagával szemben mindig kritikusabb, mint a környezete: az eddigiekkel elégedett?

Felemás érzésem van. Természetesen, ha valaki azt mondja nekem tíz évvel ezelőtt, hogy a litván bajnokságban a Rytas Vilnius csapatában fogok a Bajnokok Ligájában játszani, akkor egyből aláírtam volna. Sajnos késve tudtam a munkába bekapcsolódni az ujjsérülésem miatt, ez érződik néha a mai napig, hogy pár alapdolog hiányzik és nehezebben áll össze, ami főleg nekem, mint irányítónak nagyon fontos, hogy meglegyen. Azt vallom, hogy mindig, mindenben lehet még hová fejlődni és kell is. Nagyon kis dolgok tudnak dönteni abban, hogy az ember hová tud továbblépni és mi tesz jót a karrierjének a jövőben. 

Ha már témánál vagyunk: sorsszerű vagy sem, de a tavalyi Európa-bajnokságon éppen Litvánia ellen ficamította ki az ujját. Bár a sajnálatos eset óta idestova négy hónap telt el, mégis, immár minden rendben van, semmilyen szinten nem kell, hogy eszébe jusson a sérülése?

Köszönöm a kérdést, az ujjamon még kötéssel játszom, de szerencsére az utóbbi egy hónapban már nem vagy egyre kevésbé zavar játék közben. Folyamatosan gyógytornáztatják még, de már azt mondhatom, hogy rendben van. 

Valami azt súgja, hogy a világbajnokság viszont nagyon is ott motoszkál a válogatott tagjainak a fejében. Mielőtt azt gondolná, valamiféle tippelésre kérem két körrel a vége előtt, nem teszem, csak annyit áruljon el, mit tervez augusztus végére, szeptember elejére?

Elutazni valahová keletre – ha érti, mire gondolok... 

Még szép! Szép?

Természetesen ez óriási eredmény lenne. Nemcsak a mi kezünkben van a sorsunk, de nekünk csupán arra szabad fókuszálni, hogy a soron következő két mérkőzést valahogyan megnyerjük. Ha nem lesz szerencsénk, akkor már csak azért is, hogy továbbra is előkelő kalapból várjuk a sorsolásokat.