BUDAPEST » A fővárosi harmadosztályban kezdte újra a futballt Zavadszky Roland, aki manapság orvosi eszközök forgalmazásával foglalkozik. 

A múlt mindig megtalál. Nem hívja senki, de az emlék visszajár, belecsimpaszkodik, s olyankor el nem ereszti az embert. Tizenhat éve már, hogy a Zavadszky-ikrek, Roland és Norbert édesapa nélkül maradt. A tányér, mint lélektükör: ha egyszer eltört, megrepedt, összeragaszthatod, de az már sosem lesz ugyanolyan, mint egykor volt. 

Maródi lett még az ősz elején, hogy a szeptembert követően csak novemberben lépett újra pályára?

Nem sérültem meg, csupán a szeptemberi iskolakezdés és a nyárból való visszatérés a munkába kicsit elterelte a figyelmemet a fociról, habár az edzéseken jelen voltam – felelte Zavadszky Roland, a Budapest-bajnokság III. osztály, 2. csoportjában szereplő Rákosligeti AC labdarúgója, a karrierje során a Ferencvárosban, a Dunaferrben, az MTK-ban és az Apollon Limassolban futballozó, 2006. január 6-án, Cipruson tragikus hirtelenséggel elhunyt 4-szeres válogatott Zavadszky Gábor fia. 

A tavasszal tud majd segíteni a Rákosligetnek, amelynek minden pontra szüksége van a bajnoki folytatásban?

Igyekszem minél többször játszani. Sajnos az első két bajnokit most is ki kellett hagynom, az elsőt betegség, a másodikat pedig egy családi esemény miatt. 

Tudom, hogy a „blasz-háromról” beszélgetünk, ahogy azt is, hogy nemrég hagyta el a huszonharmadik „kilométerkövet”. Szóval, az a realitás, hogy itt, a magyar hatodosztályban rúgja a labdát?

Amikor eldöntöttem, hogy megint elkezdek focizni nagyjából négy év kihagyás után, akkor inkább a klub volt a fő szempont, nem pedig az, hogy hányadik osztály. A RAC ugye egy XVII. kerületi focicsapat, ahol hétéves koromig én is éltem és a családunk a mai napig él, tele barátokkal, illetve családi barát felnőttekkel és az ő gyerekeikkel, úgyhogy nem sokáig gondolkoztam a csapatválasztáson. 

Minden tiszteletem az öné, hogy még játszik, hogy nem hagyta abba végleg, hogy stoplist és szerelést húz, hiszen amíg másokat tizenévesen jó esetben az édesapja, legjobb esetben mindkét szülő viszi edzésre vagy meccsre, a Zavadszky-ikreket, Rolandot és Norbertet csak az édesanyjuk kísérhette... Túljutott a felfoghatatlanon, egyáltalán megbékélhet az ember a sorssal?

Igen, így huszonhárom évesen már elfogadtam. Nyilván feldolgozni soha nem fogom, de mivel ettől függetlenül egy nagyon jó és szeretetben gazdag családi környezetben nőttem fel, így talán könnyebb dolgom volt, mint akár a sorstársaimnak. 

Néztem a mostani igazolásfotóját, majd régi Fradi- és Dunaferr-meccsek összefoglalóit figyeltem, ahogy cselez, ahogy lő, ahogy ünnepel... Az arcvonásai egy az egyben olyanok, mint az édesapjáé. Az emlékei, a videofelvételek visszapörgetése vagy az elbeszélések alapján a pályán is van hasonlóság, avagy amit ön és az édesapja is ugyanúgy csinált, legyen az egy megindulás vagy éppen egy oldalpassz?

Mozgásban és a labdarúgásban lévő hasonlóságokat a kívülről tekintők jobban meg tudják fogalmazni. Mivel én más poszton futballozom, mint amelyen Apa játszott, ezért talán még nehezebb megmondani, de a kinézetet és a személyiséget érintő egyezésre már nagyon sok visszajelzés érkezett, főleg családi körből, akik még jobban is ismerték, mint a tévéből. 

Egyébként jár mérkőzésre az Üllői útra vagy a Hungária körútra? Vérbeli Fradi-, netán MTK-szurkoló lett az ifjú Zavadszkyból, netán nem is kíséri figyelemmel az NB I-et?

Mivel a barátaink között is sok a Fradi-szurkoló, ezért rendszeresen járunk velük a hazai meccsekre, illetve kísérjük a televízión keresztül a vendégként vívott találkozókat. 

Amennyiben azt kérdezném, mi lesz, ha „nagy” lesz, mit felelne? Építkezésvezető, informatikus, netán bróker? Megérteném, ha csak annyit reagálna, felnőtt, hiszen idejekorán annak kellett lennie...

Ha a tanulmányaim alapján szeretnék megfogalmazni egy területet, akkor az az értékesítés vagy értékesítő lenne, de mivel jelen pillanatban is orvosi segédeszközök forgalmazásával foglalkozom, ezért nehezen tudok elképzelni magamnak más irányt, igaz, még sok időm van és alakulhat váratlanul is az élet.