Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Farkas Péter, a Nógrád megyei I. osztályban 16 ponttal a tabella 9. helyén telelő Berkenye SE korábbi NB I-es játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Kék szilva. | Kedvenc tantárgyam | Fizika. | Emlékezetes csínytevésem | Öcsémmel fociztunk a nappaliban és összetörtem az üvegasztalt, majd ráfogtam az öcsémre. (A Farkas Péternél közel három évvel fiatalabb, szintén labdarúgó Farkas Tamásról van szó, aki hosszú esztendőkön át volt az Üllő SE egyik legjobbja – a szerző) | Első futballélményem | Körülbelül hétéves koromban az NB I-es Tiszakécske–Ferencváros mérkőzés.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Precíz. | Legrosszabb szokásom | Mérkőzés után általában jóval a csapat után hagyom el az öltözőt. | Étel, amit imádok | Pacal. | Film, amit többször láttam | Kelly hősei. | Zene, amit általában hallgatok | Halott Pénz. | Hobbim | PlayStation.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | 2006, NB I, Pécs–Vác 1–1. | Gólom, amire szívesen emlékszem | 2012, Magyar Kupa, Vác–MTK. | Mérkőzés előtti rituálém | Sokat tapsolok. | Sérülés, amit elfelejtenék | 2016, elülső keresztszalag-szakadás. | Barát a futballban | Rusvay Gergely, Szabó Viktor. | Az öltözőben mellettem ül | Rottek Péter. | Cél a mostani szezonban | Dobogó. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Külföldi bajnokságban kipróbálni magam.
