Vészjósló üzenetek a múltból? Mintha már tavaly megérezte volna a megváltozhatatlant a december 27-én, hétfő hajnalban 47 esztendős korában elhunyt Damu Roland színművész.
Mély fájdalommal tudatom, hogy ma reggel Damu Imre édes nagybátyám elhalálozott. Feleségét, gyermekeit, unokáját az Isten áldja és segítse. Legyen neked könnyű a föld, drága Imi! Nagyon fogsz hiányozni. Unokaöcséd. Roli (A paplanszájú, ahogy te hívtál.)
Halálhír az elhunyt színművésztől. A közösségi médiafelületén megjelenő utolsó bejegyzése december hatodikai keltezésű, de utólag tudjuk, akkor már Damu Roland sem volt jól. Nem volt élet és halál, „csak” kórház és kórház között. Kétoldali tüdő-, mellhártya- és gégegyulladással megfertőződni a COVID-19-cel különös kegyetlensége a sorsnak, ám a sors felett nem ítélkezhetünk.
Hogy Damu Roland jó színész volt, az ellenben nem kérdés, hiszen ami ehhez a mesterséghez kell, benne megvolt, az már más lapra tartozik, hogy a gyermekkorából eredeztethető nárcisztikus jellemvonásai nem könnyítették meg a saját és környezete életét. Mindmáig emlékezetes az évekkel ezelőtt az egyik kereskedelmi televízióban futó, méltán sikeres főzőműsorban való részvétele, amely során nem túlzás, viselkedésével és kirohanásaival megdöbbentette a mellette, körülötte ülőket.
Az elmúlt években a körúttól néhány percnyi sétára lévő VIII. kerületi lakásban élt, ha nem is csendesen, de visszafogottan. Közösségi oldalának tanúsága szerint tavaly év végén verseket, valamint lírai dalok szövegét mondta kamerába és mikrofonba, nagy sikert aratva ismerősei körében. Leginkább a 2020 novemberében a szintén a COVID-19 szövődményeiben elhunyt Balázs Fecó ihlette meg (Homok a szélben, A csönd éve, Évszakok), ám a Levél apukához (Szabó Sándor) és a Mama (József Attila) felfogható utólagos üzenetként is. A legszentebb ünnepet megelőző rohamtempójú napokban felröppenő hírek a mélyaltatásról és a műtüdővel való lélegeztetésről már előrevetítették, hogy sok jóra nem lehet számítani. A kevés jó egyetlen eleme, hogy ekkor már nem voltak érezhető fájdalmai, így nem szenvedett. A karácsonyt még túlélte, így a különös kegyetlenségű sors visszaadott valamit – de csak neki, s nem azoknak, akik szerették...
