Amiről a sportág berkein belül már egy ideje sutyorogtak, a napokban megerősítést nyert: a Ponyvalegény Sportkarácsony címet viselő rovatában az ünneppel kapcsolatos élményeit a közelmúltban felelevenítő Kravjánszki-Medgyessy Dóra anyai örömök elé néz.
Nem vagyok már fiatal játékos és a családom, a családalapítás nagyon fontos az életemben. Ám ezután ameddig tudok, a pálya mellől igyekszem segíteni a lányokat, mellettük lenni jóban-rosszban. Remélem, hogy nemcsak a közeljövőben, hanem hosszú távon is segíthetem a DVTK-t, legyen az akár játékos, akár edzői kihívás. Hogy játékosként valaha magamra öltöm-e még a piros-fehér címeres mezt, az a jövő zenéje, de édesanyám példáját tekintve – aki a szülés után játszotta karrierje legszebb éveit – még bármi megtörténhet. Érzek még magamban erőt játékosként is, és ne feledjük el, hogy 2024-ben Párizsban olimpiát rendeznek... (KRAVJÁNSZKI-MEDGYESSY DÓRA a dvtk.eu oldalnak)
Az áldott állapot áldatlan állapotot jelenthet – az Aluinvent DVTK-nak. A Völgyi Péter edzette hölgykoszorúnak ugyanis méltán meghatározó tagja a sportfamíliából érkező Kravjánszki-Medgyessy Dóra, aki nélkül nem olyan a miskolciak játéka, mint vele. Hiába no, klasszis kosarasról beszélünk, akinek azonban az idő előrehaladtával – s így van ez jól – nem a labda, hanem a baba lesz a legfontosabb. És ez még akkor is igaz, ha mostanság már csupán a jelenlétével, a tanácsaival, a megalkuvást nem ismerő küzdőszellemével tud segíteni klubcsapatának. Hogy a „mostanság” és a „csupán” közé egyáltalán valaha kerülhet-e „már” helyett „még” szócska, azt csak a válogatott irányító tudhatja. A szurkoló viszont egyelőre csupán abban lehet biztos, hogy két betűnél sokkal nagyobb a különbség a Kravjánszki-Medgyessy Dórával és a nélküle kosarazó, tizenkét meccs után az NB I A-csoportos tabellájának hatodik helyét elfoglaló, legutóbb az Európa Kupa 8. fordulójában a cseh Brno otthonában 76–69-es vereséget szenvedő Aluinvent DVTK között.
