ÉRD » Amire nem számított, mégis megtörtént: nyolc évvel azután, hogy Nagy Endre az eddig utolsónak hitt NB III-as bajnokiján védett, idén decemberben újfent kapuskesztyűt húzott – kényszerből.
Túl az ötödik ikszen a legtöbben izgatottan és életmegváltoztató gondolatokkal várják a hétvégi lottósorsolást, hogy aztán a két nap, három éjszaka tartó ihaj-csuhaj és a benyújtott válási papírok után majd kifizetik a sörre bort ivó Bözsit, a csak a spirituális megtisztulás során tusoló Büdi Lukréciát vagy a teknőcmozgású Teklát. Öt iksz után már van mire visszagondolni – és van mire előretekinteni. Nagy Endre pontosan tudja ezt, hiszen az ötvennégy esztendős férfi nem a szelvényeket tölti ki, egyiket a másik után, hanem a szezonokat – jó munkával, kifogástalan hozzáállással és még ennél is nagyobb alázattal. A futballberkekben csak Edunak becézett sportember nagypályán legutóbb hat évvel ezelőtt húzott stoplist és kesztyűt, majd védett a felnőttek között – azon a 2015 augusztusi Magyar Kupa-meccsen az Érdi VSE a Tállyát fogadta és szenvedett vetélytársától 2–0-s vereséget –, NB III-as bajnokin pedig még annál is régebben, 2013. május 1-jén állt a lécek közé. Az akkoriban a Duna-csoportban szereplő Százhalombattai LK-t erősítő cerberus a Videoton II. elleni, Károly Bálint duplájának is köszönhetően 3–1-re elveszített összecsapáson tett meg mindent a sikerért – negyvenhat évesen.
A (hozzá képest) roppant fiatal Kertész Ferenc sérülése miatt legutóbb 2021. december 9-én, csütörtökön, az FC Nagykanizsa elleni, az NB III, Nyugati csoport 16. fordulójából elhalasztott bajnoki 31. percében, 2–0-s hazai vezetésnél kellett beugrania a Limperger Zsolt által felkészített, az őszi idényben sérülésektől nem is tizedelt, hanem századolt alakulat kapujába. Bár Lőrincz Bence még a szünet előtt „felavatta” a tapasztalt kapust, így kialakítva a 3–0-s végeredményt, Nagy Endre megcselekedte, amit megkövetelt a „haza”. Ha létezik valamiféle időtálló verseny sportember kerestetik címmel, az egyik győztesét valószínűleg az egykori Olajbányász pályáján látták azon a decemberi csütörtök délutánon fél kettő és háromnegyed három között.
Régi csibészek Nem Nagy Endre az egyetlen, aki az ötvenedik életévéhez közel felnőtt nagypályás tétmérkőzésen szerephez jutott. 1998-ban az NB I-ben a Diósgyőr–Videoton bajnoki előtt mindkét hazai kapus, Rácz Róbert és a sajnálatos módon fiatalon elhunyt Nota Gyula is sérült volt, és mert Tornyi Barnabás, a hazaiak trénere jobban bízott a tapasztalatban, mint a fiatalságban, a házigazda összeállítása a helyi legenda, a 49 éves Veréb György nevével kezdődött, aki a pályán töltött közel hetven perce alatt egyáltalán nem okozott csalódást (4–1). A jelenleg futó évadban egy másik cerberus, az 53 esztendős Glonczi Ferenc is gyepre lépett az Újhartyán–Tápiószele (5–2) összecsapáson a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 10. fordulójában, igaz, Surman István vezetőedző döntésének köszönhetően a kiváló sportember csak a 82. minutumban foglalta el helyét a lécek között a tapasztalatnak híján szintén nem lévő Gerstenbrein Gábor cseréjeként. A vérbeli Újpest-szurkolóknak nem kell bemutatni Jenei Sándort, márpedig a lila-fehérek eddigi legutolsó, 1998-as bajnokcsapatának kiválósága 56 (!) esztendősen sem volt rest négyszer pályára lépni a „megye-egyes” Csomád-Kisnémedi színeiben, jóllehet, a sérülések és betegségek miatt némiképp kényszerűségből. Ugyan összesen „csak” 68 percet játszott, ahogy mondani szokás, tessék utánacsinálni! A nemrégiben az Életpálya rovatban szereplő, szintén korábbi NB I-es bajnok futballista, Salamon Miklós még csupán 47 éves, ám a magunk mögött hagyott őszi idényben tizenkét Fejér megyei II. osztályú összecsapáson segítette játékos-edzőként a Baracs SE-t. Más vizekre evezve sem ritka az elnyújtott pályafutás: az olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok vízilabdakapus, a nemzeti csapatban 228 alkalommal védő Kósz Zoltán közel a negyvenegyedik életévéhez szállt ki a medencéből. (Kósz Zoltánról december 20-án, hétfőn a Sportkarácsony című ünnepi rovatunkban olvashatnak részletesen, amelyben nem csupán a gyerekkori karácsonyok és az ünnepi falatok kerülnek terítékre, hanem a hajdani sikerekről is beszél az egykori kiváló pólós.)
