Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Salamon Miklós, a Fejér megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő és 19 ponttal a tabella 7. helyén telelő Baracs SE játékos-edzője, 2-szeres magyar válogatott korábbi NB I-es (2000-ben a Dunaferr-rel) és NB II-es (2006-ban a Pakssal) magyar bajnok labdarúgó.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Hajó volt a jelem az oviban – ha jó, ha nem jó, az jutott. Könnyű volt lerajzolni, hét vonalból állt, nem okozott gondot. | Kedvenc tantárgyam | Nem volt kedvenc tantárgyam, valahogy jobban érdekeltek más dolgok. Talán a testnevelés tetszett volna, mert mozogni szerettem mindig, de mivel az általánosban nyolcadik végéig úszó voltam és ötödiktől napi két húzós edzés volt, ezért az iskolai mozgás nem lopta be magát a szívembe. | Emlékezetes csínytevésem | Csínytevésre nem emlékszem, felnőtt fejjel való „szívatásra” igen. A volt páromat küldettem be a dunaújvárosi kórházba egy rendőr barátunkkal, hogy ő szolgálatban volt és hallotta a rádión, hogy elütöttek egy biciklivel közlekedő labdarúgót. Persze, aznap bicajjal mentem el otthonról... A kórházban a csapatorvossal meg volt mindez beszélve és természetesen a gipsz a kézre is alap volt. Az exem bejött, lecseszett, mert ő megmondta, hogy ne biciklivel járjak, stb. Mondtam, hogy én úgy érzem, nincs is eltörve a kezem és elkezdtem leszedni a gipszet a kezemről. A párom teljesen kivolt, kiabált, hogy mit csinálok?! Miután lekerült a gipsz, már látszott az ujjamon a gyűrű és odaadtam az övét is, hogy házasodjunk össze. Az azért elgondolkodtató volt, hogy a rendőr barátunk hívása után háromnegyed óra kellett a kedvesemnek pár száz méter megtételéhez. (mosolyog) | Első futballélményem | Először hétévesen a spanyol vb mérkőzéseinek esti összefoglalóinak megnézése volt a futballélményem, de mindez azért történt, mert apu és a szomszéd bácsi nálunk nézték ezeket. Ha nem nálunk nézik, akkor biztos én sem ezt néztem volna, hanem a Gusztávot vagy a Mekk Eleket valószínűleg. Amúgy a ‘85-ös BEK-döntő hagyott bennem maradandó és életre szóló élményt. Nem a brüsszeli tragédiára gondolok, hanem a Juventus 1–0-s győzelmére, azóta vagyok az Öreg Hölgy szurkolója! Az viszont jó kérdés, mi lett volna, ha a Liverpool nyeri a mérkőzést? (mosolyog)
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | A nyíltságom, őszinteségem szerintem pozitív tulajdonságom, még akkor is, ha jó párszor kerültem ezáltal feszült helyzetbe. Nem szeretik az emberek. | Legrosszabb szokásom | ...és az akaratosság a legrosszabb. Ez is szerintem. | Étel, amit imádok | Enni nagyon szeretek és tudok is, bár ez nem látszik rajtam. Ha mégis választanom kell, akkor legyen a milánói sertésborda csirkehúsból. (nevet) | Film, amit többször láttam | A Predator című filmet, amiben Schwarzenegger játszotta a főszerepet, egy hónapon át minden nap megnéztem. | Zene, amit általában hallgatok | A metal zenét szeretem, azon belül leginkább a thrasht. Asphyx, Six Feet Under, Slayer, Terror, Exodus, Destruction, ezek a zenekarok igencsak bejönnek. Szerencsémre ezeken a koncerteken voltam is! A legnagyobb koncertélményem a 2018-as Wacken fesztivál volt. De hangulattól függően hallgatok folkrock muzsikát (Palmetta, Switter) és Kárpátiát is. Ez utóbbi a katonadalaival az atyai nagypapámat juttatja eszembe, aki a keleti fronton esett fogságba és egy fogolytáborban lelte halálát. | Hobbim | Elsősorban a mozgás a hobbim is, legyen az túrázás, úszás, futás vagy kispályás foci, de szeretek rejtvényt fejteni és olvasni is. Csak a valós, megtörtént események vonzanak, a történelem például.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Hazai fronton a bajnoki döntő az MTK ellen Budapesten, ahol 4–1-re nyertünk és ezzel bajnokok lettünk. (A huszonegy és fél évvel ezelőtti találkozó minden igényt kielégítő összefoglalója Salamon Miklós nyilatkozatával /12:27-től/ megtekinthető a lenti videóban – a szerző) Nemzetközi szinten kettő is van: A BL-selejtezőben a Hajduk Split stadionjában elért 2–0-s győzelem, ahol a mérkőzés után a mi maroknyi szurkolóink mellett a hazaiak is minket tapsoltak. A másik a Rosenborg elleni találkozó, ami bár 2–1-es vereség volt, de a statisztika szerint nem volt rossz passzom a kilencven perc alatt, százszázalékos hatékonysággal teljesítettem. Ez utóbbi két meccs bár egymás után következett, de lelkileg teljesen más következményei voltak. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Huszonhárom évesen lettem NB I-es játékos és az első mérkőzésemen egy nagy góllal mutatkoztam be hazai környezetben a Diósgyőr ellen. Sajnos 3–2-re kikaptunk, de kezdetnek nem volt rossz. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs rituálém, ellenben a mai napig – mert még aktív játékos vagyok – izgulok mindegyik fellépésem előtt, ezért a két nagy wc-zés adott. Ebben javultam, hisz anno négy volt. (mosolyog) | Sérülés, amit elfelejtenék | ‘95 nyarán elszakadt a keresztszalagom a jobb térdemben az utolsó előtti fordulóban, pedig a lelátón ott ült megfigyelőként a BVSC megbízásából Kenyeres Imi bácsi. Ezután körülbelül másfél év telt el a következő bajnoki mérkőzésemig. Kijelenthetem, hogy merőben befolyásolta a karrieremet. | Barát a futballban | Jó pár barátot szereztem a futball révén, akár az ifista, akár a profi éveket nézem. Zavadszky Gabi, Jäkl Tóni, Burucz Barna a profiktól, Radu, Vincze Csabi régebbről. Azért nevezem őket barátaimnak, mert rájuk számíthattam, számíthatok bármikor. Tartom is velük a kapcsolatot a mai napig – csak a Zavával nem, ugye... Elnézést kérek azoktól, akiket kihagytam a felsorolásból. Természetesen a foci révén több barátot szereztem a civil szférában is. Itt kiemelném a győri játékoskodásom idejére visszatekintő kapcsolatomat a Baranyai család tagjaival, akik mellé albérletbe költöztünk 2002-ben. A barátságunk töretlen, és remélem, az is marad! | Az öltözőben mellettem ül | Anno a Zava ült mellettem az öltözőben, most Baracson a „megye-kettőben” a Sebi, azaz Sebestyén Gergely. | Cél a mostani szezonban | A mostani célunk a dobogó valamelyik helyének megszerzése, mert ez a társaság többre hivatott, mint ahol most van. Persze lehet, hogy az edzőjüket le kellene váltani. (mosolyog) | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Szerettem volna kipróbálni magam egy külföldi bajnokságban. Erre lehetőségem adódott a Grazer AK szerződésajánlata révén, ám azt nem fogadtam el. Hiba volt, utólag belátom. És bár rúgtam a bőrt a román másodosztályban, ahol harmincnégy évesen is jól ment a játék és jól is éreztem magam a Szalonta csapatában, de úgy érzem, megálltam volna a helyem egy magasabban kvalifikált ligában is.
