Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Vernyik Dávid, a Heves megyei I. osztályban szereplő Gyöngyösi AK játékosa.
Sokan nem tudják, de kapusként kezdtem a pályafutásomat az általános iskolai csapatban a városi iskolák közötti bajnokságban, majd tizenegy évesen egy válogatáson kerültem be a Gyöngyös serdülő csapatába – egy éles váltással immár csatárként. Ekkor lettem először igazolt focista. A 82-es korosztály nagyon jó brigád volt, amellyel sorra nyertük a serdülő és ifi bajnokságokat! Tizenhét esztendősen játszottam az első felnőtt bajnokimat már védőként és stabil tagja lettem az NB III-ban szereplő csapatnak. Egy edzőváltás miatt elkerültem Gyöngyösről, előbb Nagyrédén, majd Gyöngyöshalászon, Markazon és Hevesen is játszottam. A Heves kivételével mindegyik alakulattal sikerült bajnoki címet szereznem. Jelenleg – hogy ezzel keretbe foglaljam a nagypályás pályafutásomat – újra a nevelőegyesületemben, a Gyöngyösi AK-ban játszom. 2004-ben ismerkedtem meg a strandfocival, amely igazi szerelem lett számomra. A Goldwin Pluss csapatával 2007-ben szereztük meg az első magyar bajnoki címünket, melyet tizennégy év alatt további nyolc arany követett. A Goldwinnal ezen időszak alatt Európában is letettük a névjegyünket, hiszen nyertünk tornát Prágában és Amszterdamban, valamint a strandfoci Bajnokok Ligájának megfelelő Euro Winners Cup elnevezésű tornán lettünk Európa hatodik legjobb csapata is. 2007-ben a magyar válogatottban is bemutatkozhattam egy marseille-i Euro Liga tornán! Sajnos sérülések akadályozták a pályafutásomat, volt egy bokaszalag- és két keresztszalag-szakásom is, melyek miatt a strandfoci-válogatottságom is rövidre sikerült. Mára már csak nagypályán és a városi kispályás bajnokságban játszom.
VERNYIK DÁVID a kezdetekről és a jelenről
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Három oviba jártam, így sorrendben autó, tűzoltóautó, alma. | Kedvenc tantárgyam | Testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | Jó gyerek voltam. | Első futballélményem | 1993, Eger, Narancs Kupa, ahol gólkirály lettem. Kedvenc csapatom az AC Milan, Van Basten volt a példaképem, de igazából az 1994-es BEK-döntő óta vagyok nagy Milan-szurkoló.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Jól alkalmazkodom, kitartó és megbízható vagyok. | Legrosszabb szokásom | Sokszor önfejű és makacs vagyok. | Étel, amit imádok | Húsleves, olasz tészták. | Film, amit többször láttam | Indul a bakterház, Ace Ventura, Bad boys. | Zene, amit általában hallgatok | Sok különféle stílusú kedvencem van, így nem tudnék kiemelni egyet sem. | Hobbim | A foci, de régebben a gombfoci, majd az Xbox, azonban amióta apa lettem, a Kisfiammal töltöm minden szabadidőmet.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | 2013-ban a Bonyhád elleni strandfoci-döntő, telt ház előtt Siófokon 12–6-ra nyertünk. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Tizenhét évesen fejeltem győztes gólt a Besenyőtelek ellen, 1–0-ra nyertünk. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs igazán semmilyen rituálém vagy babonám. | Sérülés, amit elfelejtenék | A két keresztszalag-szakadás. | Barát a futballban | Fekete Viktor, Besenyei Ferenc, Ludányi Nándor. | Az öltözőben mellettem ül | Nagy-György Bálint, akinek az édesapja, Nagy-György Gábor is volt évekig a csapattársam. | Cél a mostani szezonban | A csapat újjáépítése tehetséges fiatalokkal, akik mellett két-három rutinos játékossal szeretnénk minél jobb helyen végezni. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Sajnos hazai pályán nem játszhattam a strandfoci-válogatottban.
