Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Gényi Dávid, a Budapest-bajnokság II. osztály 2. csoportjában szereplő TFSE játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Labda volt, lehet, nem is véletlen? (nevet) | Kedvenc tantárgyam | Nekem csak gimnáziumban jött elő, mégpedig a matematika. Rendkívül jó tanárom volt! | Emlékezetes csínytevésem | – | Első futballélményem | Én viszonylag későn kezdtem el focizni, úgy tizenöt éves koromban Vecsésen, mivel nekem gimnáziumban, nulladik osztályban az akkori osztálytársaim közül fociztak egy páran már akkor, így picit elkezdett érdekelni a labdarúgás és ők mondták, hogy hát miért nem jövök le egy edzésre? El is mentem, leigazoltak és rá két-három hétre volt az első mérkőzésem. A meccs előtti napon mentünk el focicipőt vásárolni, másnap, amikor odaértünk a csapattal a találkozó helyszínére, megyünk be az öltözőbe, és pakolta ki mindenki a felszerelését, mire az egyik csapattársam kérdezte, hogy „Látom, új cipőd van Dávid, de nem fogja föltörni a sarkadat?” Én meg akkor, hogy egy focicipő föltöri a sarkamat, nem is ismertem, így erre csak úgy válaszoltam, hogy remélem, nem fogja. Szerintem durván a hetvenedik percben már lépni alig bírtam, úgy fájt a sarkam... Vége lett a mérkőzésnek, veszem le a cipőmet, és láttam, hogy néz ki, akkor egy életre megtanultam, hogy minden focicipőt be kell törni edzéseken, míg játszok egy mérkőzést benne. Igaz, fájdalmas, de örök első élmény marad számomra.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Szerintem eléggé felelősségteljes vagyok. | Legrosszabb szokásom | Talán azt emelném ki, hogy amikor tehetem, akkor halasztom a dolgokat, pedig nyilván tudom, hogy ez nem mindig célszerű. | Étel, amit imádok | Hagymás alapon készült tarja rizzsel vagy krumplival. | Film, amit többször láttam | Bármelyik Marvel vagy Harry Potter. | Zene, amit általában hallgatok | Mindenfajta zenét kedvelek, leginkább R&B, latin, hip-hop vagy techno-t szoktam. Ez például csak egy a sok közül: Farruko-Pepas. | Hobbim | Videójáték, futás, kirándulás.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Szerintem még nem volt meg, de kétségkívül volt már emlékezetes mérkőzésem. Ha választanom kellene, akkor pont egy nemrégiben lejátszott találkozót tudok említeni: a TFSE színeiben, egy Pénzügyőr II.–TFSE bajnokin gólt szereztem és gólpasszt tudtam adni a csapatomnak. | Gólom, amire szívesen emlékszem | A TFSE színeiben volt ez a találat is: egy félpályán kapott labdát tudtam az ellenfél tizenhatosáig vinni, ahol kicseleztem a középhátvédet és gólt tudtam szerezni. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs. | Sérülés, amit elfelejtenék | 2018 májusában történt egy U17-es bajnoki mérkőzésen, ahol oldalról olyan rossz szögből rúgtak fel, hogy sajnos nem tudtam korrigálni az esésemen: a jobb vállamra estem rá és a vállamban lévő izomrostok sérültek, de olyannyira, hogy egy hétig szinte nem is tudtam használni a jobb kezemet. | Barát a futballban | A legjobb barátom igazából benne volt abban a pár ember alkotta csoportban, akik lehívtak engem először focizni, szóval így duplán szerettem edzésre járni. Még sok évig együtt fociztunk, de ő sérülés miatt abbahagyta sajnos, azonban a mai napig megvan a barátságunk es ugyanolyan erős Jenei Marcival. | Az öltözőben mellettem ül | – | Cél a mostani szezonban | Most egyértelműen a bajnokság megnyerése a fő cél! | Ami a pályafutásomból még kimaradt | Remélem, még csak a karrierem elején vagyok és nagyon sok jó dolog vár még rám a labdarúgással kapcsolatosan!
