Gyászol az NB III-ba osztályozó nélkül feljutó Andráshida SC és a magyar labdarúgás: a hétfő esti tréningen hirtelen rosszul lett az egyesület egyik fiatal tehetsége, akinek az életét a gyors orvosi segítség ellenére sem tudták megmenteni. Információnk szerint a Zala megyei I. osztályú bajnokcsapatban hatszor kezdőként és háromszor csereként pályára lépő Hegedűs Viktor, az U19-es gárda kiválósága baljós előjel nélkül hunyt el tragikus hirtelenséggel. A Ponyvalegény osztozik a család, a barátok és az egyesület fájdalmában, valamint őszinte részvétét fejezi ki.

Ne haragudj rám, Anyu! Tudom, most mit mondanál: pihenni kellene, maszk nélkül feltöltődni, a Gébárti-tóstrandon csobbanni egyet, meg egyáltalán: habzsolni az életet, de már nem megy. Méééég, méééég, mééééééééég! Mintha csak az edzőmet hallanám, amikor szép labdakihozatal után járatjuk balról jobbra, majd jobbról balra, hogy aztán gyors ritmusváltással meglepjük a Sárvárt, meghökkentsük a Sopront vagy bedaráljuk a Mosonmagyaróvárt, de ez a kiáltás most valami egészen más. Mélyről, sokkal messzebbről jön a hang, mintha távolodna tőlem minden, pedig ugyanott vagyok. És mi ez az üvöltésből lett suttogás, miért hallgatott el egyszerre mindenki? Ne haragudj rám, Anyu! Ugye, tudod, mennyire boldog voltam azon a délutánon? Amikor szólítottak, és én mentem, siettem, rohantam önfeledt-büszkén, hogy átvegyem az aranyérmet, hogy fogadjam az elismerő gratulációkat. Az egyik álmomat már elértem, ahogy az én nagybetűs Csapatom is. Ha találkozol velük, mondd meg nekik, Anyu, hogy most már értem is küzdjenek, miattam is harcoljanak az NB III-ban. Mondd meg nekik, hogy ott leszek közöttük minduntalan, velük maradok az öltözőben és a pályán tizenkettedik játékosként a hétvégén és a hétköznapokon. Elindultam hozzájuk a ködfátyolos vakító fehérségben, de még nem érkeztem meg, pedig már úton vagyok. Úton a halhatatlanság felé.