Budapest-szerte egyre több ház falán lehet rácsodálkozni gondos kezek művészi munkáira.

Grabowski, Mr. Teufel, Safranek, meg a többiek. A Macskafogó a magyar rajzfilmek Beethovenje: klasszikus. Nem csoda, hogy a Színes Város Csoport hozzáértő tagjai egyfelől megálmodták, másfelől megcselekedték, amit megkövetelt a haza. A VIII. kerület a népességet tekintve kicsinek számít fővárosi viszonylatban, viszont az is biztos, hogy a legnagyobb egeret itt láthatják az arra járók Grabowski „személyében”, méghozzá hatszáz négyzetméteren.

A Szigony utcai ház persze csak egy a sok közül, ugyanis a környéken talált új otthonra Vuk – hozzátéve, hogy a környékbeli fiatalok nem ezért rókáznak hétvégenként... –, Szaffi vagy éppen a Vízipók-Csodapók kedves alakjai. Lám, mégiscsak van valami, amiben érdemes követni Józsefvárost.

Nem azért, mert nyolc után kilenc következik, mégis, a VIII. kerületet követően a IX.-ben is találni látnivalót. Jó példa erre az Üllői út és a Lenhossék utca sarkán található üres telek mögötti ház oldalára pingált alkotás, ám – különösen kellemes időben – a Nagyvárad tér felé haladva már felnőtteknek szóló hasitasis, flegmán rágógumizó élőszereplős mesebarlangok várják a betérő vendégeket. (Ott jártunkkor megfigyelhető volt, hogy „A rák egye ki a beledet, te köcsög!” emelkedett hangon akkor keveredik az autók zajával, ha az unott „Szex?” kérdésre a stírölés után fapofával visszakérdez az ember: „Jó, de mennyit fizetsz?”)

No de vissza a gyerekekhez: ugyancsak a Ferencvárosban, a Pöttyös utcai metróállomástól nem messze található az az óvoda, amely a József Attila-lakótelep házai között megbújva várja „kis utasait”, merthogy az intézmény falára pingált megálló és a sárga busz túl azon, hogy feldobja az arra sétálók hangulatát, jelképes üzenettel is bír a falakat belülről is szemlélőknek: az úton ez csak egy állomás.