Mintha minden nap vásárnap lenne. Zúdul, hömpölyög, özönlik a tömeg.

Különböző nációk olykor meghökkentő öltözéket viselő tagjai vonulnak minimum kettesével a villamos- vagy a trolimegálló irányába térképpel, mobillal, ásványvízzel a kézben, kisebb-nagyobb táskával a vállon vagy a háton.

Az utcát nem hagyják pihenni, elcsendesíteni a különböző étel- és italszolgáltatók tulajdonosainak legnagyobb örömére. Minden szép és jó – libbenhetne tovább a görkorcsolyás nagymuter, a biciklire pattanó nagybácsi vagy a Mézga Géza-külsejű, felettébb slampos környékbeli, csakhogy bántja a szemet a számtalan bezárt kisebb-nagyobb üzlet. Jó példa erre két nagyobb projekttel bíró – a Király utcában immár csak volt – szakáruház, hiszen a Röltex melletti ágyneműbolt becsukta kapuit.

A másik ilyen vállalkozás az Elekta műszaki kisáruház – ha nem csal az emlékezet, az utóbbi esztendőkben könyvdiszkontként üzemelt, mint arról a hirdetőtábla is tanúskodik –, amelyhez van némi kötődés. Igaz, csupán annyi, hogy ebből az üzletből a kilencvenes évek első felében egy Videoton típusú, korántsem HD-minőségű, viszont legalább baromi nehéz színes televízió érkezett, és mivel ez volt a családban az első nem fekete-fehér készülék, a vasárnap délutáni Walt Disney-óra hamarabb eltűnt, mint Prohászka Ödönné aranyórája a tömegben.

Hisztéria persze nem követte a tömeget, ahogy manapság sem. A Kis Diófa utca sarkával szemben viszont mintha a Fejlődés útjára fordulnánk: bár még az elején tartanak a szakmunkások, de épül a Király Boutique, amely hosszú hónapok után kimagaslik majd a tömegből, mint a centerként játszó kosárlabdázó Fásy Ádám és Vitray Tamás között.