BALMAZÚJVÁROS | Június 6-án, kedden 13 órakor a helyi köztemetőben kísérik utolsó útjára a hosszan tartó betegség következtében május 30-án elhunyt Bánhegyi Zsoltot, akire korábbi szolnoki csapattársa úgy emlékszik, hogy mindig jókedvű srác volt.
A máskor vidám színek fekete árnyalatait nehéz szépnek látni. A sárga rózsa, a vörös liliom vagy a fehér szegfű mindenhol gyönyörű – csak a holt lelkek közelében nem. Az ember menekülne a kijáratot keresve vagy ordítana a zizegő falevelekkel körülölelt végtelen nyugalom földjén, legszívesebben üvöltene a komor, robotszerű léptekkel közlekedők felé, hogy emberek, ébredjetek fel, ez csak valami rossz álom, ami mindjárt véget ér, felvirrad a nap, de valahogy ez a szent pillanat sohasem jön el.
Busa Bence sem tudja hová tenni a történteket. A 28 éves, a kapu előtt különösen tettre kész fiatalember 2022 tavaszán futballozott együtt Bánhegyi Zsolttal a Szolnok színeiben. A 2021 őszét még az FC Dabasnál töltő támadó tizenhét NB II-es bajnokin ötször bizonyult eredményesnek, többek között neki, illetve a góljainak volt köszönhető, hogy a MÁV nyert Békéscsabán (2–1), otthon a III. Kerület ellen (1–0), nem is szólva a Tiszakécskén elért duplájáról (2–1). Volt, hogy együtt örültek az elért sikereknek, de nem feltétlenül a pályán, ugyanis a szintén kapus Bánhegyi Zoltán sokra hivatott öccse minduntalan kispados volt.
Amikor a csapathoz kerültem, mindenkivel napi szinten találkoztam és Zsolti személyében egy teljesen normális életet élő fiatal, vidám srácot ismertem meg – ment vissza az időben BUSA BENCE, aki manapság az NB II-ben szereplő Szeged-Csanád Grosics Akadémia labdarúgója. – Olyan embert, aki edzésre jár iskola mellett, aki veszi a poént, és bennem mindig az ugratás utáni reakciója marad meg emlékként. Mind a pályán, mind a magánéletben rengeteg élmény volt még előtte, és ez a felfoghatatlan, hogy ezeket a dolgokat már nem élheti át, mert néha a jó emberekkel igazságtalan az élet.
Az élet, ami a végeláthatatlan fejfák és síremlékek tengerében csak megtörten fedezhetők fel a feketében bandukoló, hófehér zsebkendők társaságában utat keresők között. A kedd még vad vihart hoz el, hogy aztán a kínzó mindennapokat az egyre halkabban könnyező csend birodalma váltsa fel. A sírkerten innen, s a temetőn túl.
