Az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Váczi Dániel, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában 3 forduló után 0 ponttal a tabella 15. helyén álló Halásztelki FC játékosa.
Hétévesen kerültem a CSHC focisulihoz, ahol nagyon szép hét esztendőt töltöttem. Rengeteg örömöt, szeretetet kaptam a klubtól, illetve nagyon sok barátot szereztem, akik közül sokan még most is jó barátaim. 13-14 éves koromban kerültem a Honvéd csapatába, nagyon boldog voltam. Emlékszem, az akkori edzőm, mielőtt aláírtuk a papírokat, eljött a hozzánk, házhoz hozta a jövőbeli honvédos mezemet, ami a mai napig az egyik legkellemesebb gesztus volt, amit kaptam edzőtől. A Honvédban a Magyar Futball Akadémián töltött időszakomra mindig is nagy örömmel, büszkeséggel fogok visszagondolni: nagyon hálás vagyok mindazon személyeknek, akik az Akadémián segítették a mindennapjaimat. A sok siker mellett az Akadémián az akkori csapattársaim közül is sok barátom maradt meg, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok. A pályafutásom a Kispesten az NB III-as csapatig tartott. Utána futballoztam Csepelen, Vecsésen, a Testnevelési Egyetemen, Peregen, illetve ahol jelenleg is játszom, Halásztelken. Peregen az eltöltött egy évre mindig is örömmel fogok visszatekinteni, mivel nagyszerű társaság volt mind a pályán, mind pedig a pályán kívül, és nem utolsósorban a bajnokságot is meg tudtuk nyerni, ami hatalmas öröm volt a csapatnak, ahogy természetesen nekem is. Úgy érzem jelenleg, hogy Halásztelken megtaláltam a számításaimat, nagyszerű emberekkel és csapattársakkal vagyok körülvéve, minden alkalommal élvezettel járok edzésre. Remélem, még sokáig tudom segíteni a csapatot. A civil életben is a labdarúgásé a központi szerep, mivel öt éve dolgozom edzőként Csepelen. Eleinte a hat-tízéves korosztályokkal foglalkoztam, manapság pedig az U14-es csapatnak vagyok a trénere. Nagyon élvezem ezt a hivatást, minden nap azon dolgozom, hogy jobb és jobb edző legyek, ezáltal minél több tudást, tapasztalatot tudjak átadni a gyerekeknek. A Testnevelési Egyetemen a tanulmányaimat idén sikeresen befejeztem labdarúgó szakedzői szakon, amire nagyon büszke vagyok. Illetve jelen pillanatban is a ,,B’’ licences képzést végzem, remélem, minél hamarabb megszerzem és tovább tudok fejlődni az edzői pályán, míg jelenleg testnevelő tanár vagyok egy csepeli szakközépiskolában.
VÁCZI DÁNIEL a múltról és a jelenről
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Házikó, szőlő. | Kedvenc tantárgyam | Történelem, testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | – | Első futballélményem | A futball már öt-hatévesen jelen volt az életemben, Csepelen már az óvodában jártam ,,fociedzésre” – az akkori edzőm az oviban meghatározó szereplője volt a tréneri pályám elkezdéséhez, mivel nála kezdtem el segédedzőként dolgozni.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Türelem, higgadtság, vidámság. | Legrosszabb szokásom | – | Étel, amit imádok | Halászlé, rakott krumpli. | Film, amit többször láttam | Üvegtigris, Die Hard-filmek, Star Wars, Gyűrűk Ura. | Zene, amit általában hallgatok | Tankcsapda. | Hobbim | Tenisz, mozi, barátokkal lenni.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | A Hagi Akadémia ellen a Puskás Suzuki Kupán nyertünk az én fejesgólommal. | Gólom, amire szívesen emlékszem | – | Mérkőzés előtti rituálém | Nincsen. | Sérülés, amit elfelejtenék | Hála Istennek, a sérülések elkerültek. | Barát a futballban | – | Az öltözőben mellettem ül | – | Cél a mostani szezonban | Halásztelken az első három hely valamelyikére odaérni, Csepelen pedig az, hogy lássam, a gyerekek fejlődtek és a csapaton is azokat az elemeket, amiket a hétköznapokban gyakorolunk. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | –
