Június 1-től 19-ig tekinthető meg az Allee Kutyafesztivál keretén belül Chikán Erika fotográfus negyven kutyaportréja a bevásárlóközpont földszintjén.
Pityu, a macska otthon maradt. Kész szerencse, hiszen Honey, Hugó, Wrex, meg a többiek alaposan megkergették volna. Pityu egyébként fekete, mint Pákó – csak éppen nem énekli unott hangon, fapados verzióban, hogy „megy a gózos, megy a gózos Kanizsára”, ami három üveg bor meg ugyanennyi deci kevert után persze már kellőképp viccesnek tűnik –, nem mellékesen Till Attila színes magazinokban itt-ott felbukkanó háziállata, csakúgy, mint Dubi, aki a hírek és a látottak alapján egész jól kijön a kis kormossal.
Az újkori magyar filmklasszikussal, a végül trilógiává nemesedő Valami Amerikával berobbanó Oroszlán Szonja, a műsorvezető Barabás Éva – akinek blökije a Fókusz portré című, vasárnap késő esténként, heti rendszerességgel jelentkező adásaiban rendre feltűnt – vagy éppen a bizsergető hangú színművésznő, Détár Enikő szánhúzó kedvence ugyanolyan szép, mint a többi eb. Szekeres Adrien Estelle-je például van olyan gyönyörű, mint amennyire a lúdbőröztető hangú énekesnő egy-egy estélye lehet.
Hétköznap délután alig tíz perc alatt (nem üres) babakocsit tologató édesanya ugyanúgy végigszlalomozott a portrék között, mint nagyobbacska lányka a felmenőjével vagy a már egy ideje a hanglemezjátszón a fekete korong B oldalát hallgató úr.
Volt, aki igazán ráérősen, akadt, aki némileg tempósabban vizslatta a valóban remek fotókat, de ami ott jártunkkor az arcukra íródott: a kiállítást érdemes volt megtekinteni – nem kutyafuttában.
Douglas kutya itt, Douglas és kutya ott Mókásnak tűnhet, pedig megtörtént. A nyomkövető rendőrkutya, Douglas rövid története olvasható a fotókiállításon az eb portréja fölött, ám a bevásárlóközpont főbejárata felé haladva a hasonló nevű üzlet előtt ücsörgött gazdájával egy ugyancsak nem csúnya négylábú. Márpedig a kinézete alapján a kutyusnak lehetett volna helye – akár a „valódi” Douglas mellett vagy éppen mögött is.
