Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Bujka Barbara, korábbi Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes vízilabdázó, olimpikon, magyar és görög bajnok, az Olympiakosz Pireusszal LEN-kupa győztes center, aki manapság a német SV Bayer Uerdingen 08 játékosa, valamint a Düsseldorfer SC-nél edzőként dolgozik.
Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Család, szeretet, hit.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Anyu bejglije és saját készítésű karácsonyi kekszek és persze a ropogós kacsa nekem, a többieknek meg apu halászleve.
Ha szaloncukor, akkor... Szaloncukrot szívesen csinálok, de ritkán eszek, néha kókuszosat.
Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: Család, barátok, forralt bor.
Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Már nem emlékszem, mikor derült ki, hogy nem a Jézuska hozza, de amire igen: imádtam, hogy a nagypapánk elvitt minket moziba és csatangolni, miközben jött a Jézuska. Igazából ez volt a nap legjobb része, meg persze az ajándékok.
Emlékezetes ünnepi sportélményem: 2015 decemberében, mielőtt Európa-bajnokok lettünk 2016-ban. Rövid karácsony volt, de megérte.
Életem legszebb karácsonya: Minden karácsony más és mindegyik gyönyörű, de talán az idei különlegesebb, mert a kilencvenöt éves Éva nagyim kijött Németországba hozzánk, no és ez az első karácsony a keresztfiammal, aki tizenegy hónapos.
Megfogadom 2022-re, hogy... Sok mindent megfogadok 2022-re. Mind titok, de egyet azért elárulok: megpróbálok még több szeretetet adni! Sportolóként pedig rendszeresen fogok edzeni.
