Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Simóka Nóra, korábbi öttusázó, olimpikon, aki manapság sport-szakpszichológusként és vívó-szakedzőként dolgozik.

Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Család, barátok, fények.

Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: A férjem nagymamamájának a csokis bejglije.

Ha szaloncukor, akkor... Kizárólag zselés.

Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: Adventi naptár, gyertya, fények és rengeteg fénykép.

Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Még ovis lehettem, amikor egyértelművé vált, hogy nem a Jézuska hozta Miskolcról a biciklit, amit apukám lihegve és nagyon büszkén a fa alá csempészett, miközben mi a nővéremmel (dr. Simóka Bea korábbi világbajnok öttusázó, az Európai Öttusaszövetség /ECMP/ elnökségi tagja - a szerző) a résnyire nyitott ajtón lestük…

Emlékezetes ünnepi sportélményem: Öttusázó létemre mégis a vívó OB jut eszembe… Az ünnepek előtti hagyományos verseny ma már annyiban csempész ünnepi hangulatot a család életébe, hogy a sportból ismert barátok késve tudnak érkezni a szintén hagyományos barát-karácsonyra.

Életem legszebb karácsonya: Furcsa, de a tavalyi… Kint ünnepeltünk, esőben és nyolc fokban, de legalább így maszk nélkül és együtt az egész családdal, szüleimmel, nővéremmel. Bográcsoztunk, énekeltünk, élveztük minden percét, különleges pillanatok voltak.

Megfogadom 2022-re, hogy... Megbecsülöm, amim van.