Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Kósz Zoltán, korábbi olimpiai és kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes vízilabdakapus.

Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: December utolsó napjai nekem a jól megérdemelt pihenést, megnyugvást, meghittséget jelentik.

Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Édesapám halászleve. Mint a legtöbb családban, úgy nálunk is a férfiak dolga a halászlé elkészítése. Mi a sűrű alaplével pontyból és belsőségekből készített változatát szeretjük és általában gyufatésztával esszük.

Ha szaloncukor, akkor... Marcipános vagy zselés. Igen, zselés! Természetesen csokoládé bevonattal. Valószínűleg még a gyerekkoromból maradt meg a zselés cukor imádata. Nem is tudom, hogy lehet-e még kapni? Nem a szaloncukrot, hanem a gyümölcsízű zselés cukrot. Amúgy év közben nem enném, de karácsonykor bepótolom az egész éves lemaradást. Modern megfelelőjét, a gumicukrot viszont nem szeretem.

Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: Ha nem is a karácsony, de még a két ünnep közötti időszakban minden évben összejövünk a gimnáziumi osztálytársaimmal valamelyikünk otthonában. Ez nyolc-tíz pasit jelent. Közülük néhányan külföldön élnek, de ilyenkor mindannyian hazajönnek. Kivétel nélkül Gábor barátunk édesanyja által lesütött karaj és annak zsírja, paprika, paradicsom, lilahagyma, friss kenyér a menü. A társaság tagja egyébként Galaschek Péter, a kilencvenes évek kiváló futballistája is.

Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Viszonylag hamar fény derült a turpisságra, de egyáltalán nem ért trauma emiatt. Nagyszüleim Baranyában, falun éltek, a szobák falai tele voltak Jézust ábrázoló festményekkel, olyan tipikus szentképekkel, amiket el lehetett nézegetni jó sokáig, miközben nagymamám mesélt a képekről vagy elmondott egy Miatyánkot. Ezt a Jézust nem kapcsoltam össze azzal, aki hozza az ajándékokat. Sokkal inkább a kis Jézus eljövetelével. És ez a két dolog állt össze a fejemben elválaszthatatlanná. Ehhez jött még, hogy akkoriban legtöbbször fehér volt a karácsony és hozzánk – mint ahogy minden házba – jöttek még betlehemezni. Örülök, hogy akkor és ott lehettem gyerek.

Emlékezetes ünnepi sportélményem: Nem konkrétan sportesemény, de szorosan kapcsolódik a sporthoz. A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején Kemény Dénes kapitánykodása idején minden karácsony előtt összejött az az évi válogatott családostól Óbudán Fejér Miki bácsi Sipos halászkertjében egy koccintással egybekötött vacsorára. Ilyenkor a csapat kedvenceit szolgálták fel nekünk: csíki palacsintát, libamájat, satöbbi, de az egyik fogás általában a Dénes által lőtt vadból készült. Ilyenkor mindig óhatatlanul szóba került annak az évnek az eseménye. És hát... Akkoriban általában megnyertük azokat.

Életem legszebb karácsonya: Nincs legszebb, valami miatt mindegyiket szerettem. Vagy a már előbb részletezett gyerekkori élmények vagy a saját gyermekeimnek nyújtott öröm miatt. Vagy mostanában, amikor már mindketten felnőttek és főleg a fiammal tölthetek év közben kevés időt, de ilyenkor mindig együtt vagyunk néhány napot.

Megfogadom 2022-re, hogy... Kevesebbet dolgozom! Ezt eddig még soha sem fogadtam meg, úgyhogy biztos betartom! (mosolyog)