BUDAPEST » November 20-án, azaz ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját a korábbi labdarúgó, a Rákosszentmihályi AFC egykori szakosztályvezetője, a manapság a Budapest-bajnokság II. osztály 1. csoportjában szereplő XVI. kerületi egyesület motorja, megannyi sportkönyv, helytörténeti és kulturális kiadvány szerzője, Varga Ferenc. A szépkorú újságírót az alábbiakban köszöntjük: Isten éltesse sokáig!

A sport szeretete. Ez tart fitten, egészségesen – már ha létezik manapság efféle elnyűtt, kihízott, megbicsaklott fogalom – testileg és lelkileg. Egyszer büszkén mesélted, hogy valószínűleg Te vagy az egyik legrégebbi előfizetője a profi körülmények között, kosztért, kvártélyért – és olykor még ennél is többért... – testmozgással foglalkozók küzdelmeiről tudósító napilapnak, mert bizony úgy kezdődik minden reggel, hogy komótosan kibattyogsz a kapuig, s a friss, ropogós újsággal a kézben helyet foglalsz egy bögre szürcsölnivaló mellett és elolvasod, ami csak érdekel. Mindig is a futball foglalkoztatott leginkább, mert a zöld – és a ferencvárosi zöld-fehér színösszeállítás – egyszerűen beszippantott, magával ragadott, mint valami interneten fellelhető játék. Legalább annyira, mint a RAFC. Sosem kérdeztem, ki volt a kedvenced a mindenkori csapatból, legyen szó megalkuvás nélkül robotoló, csak a meccsek után pihenő játékosról vagy licenc netán papír nélküli edzőről, de talán nem is válaszoltál volna. Mert választani már-már a lehetetlennel volna egyenlő, elvégre, ha ott egy kecsesen díszített tál almával, barackkal, körtével, szilvával és szőlővel, melyikre bökjön az ember? Akkor tört meg a lendület, amikor a gárda kiesett az NB III-ból. Magunk közt szólva kisebbfajta csoda lett volna, ha sikerül a szinten tartás, a megkapaszkodás, és immár ott tartunk, hogy a „blasz-kettőben” kell keresni a kiutat, a túlélés zálogát. Kétségtelen, fővárosi szinten patinás alakulatok tagjai a mezőnynek, elég, ha csupán a Duna SK-t, a Goldballt, a Csillaghegyi MTE-t vagy épp a Nagytétényi Kohászt hozom fel példaként, de lássuk be, az Ózdhoz, a Putnokhoz, netán a Tiszaújvároshoz egyikük sem mérhető. Mint ahogy a szakmai hozzáértés – legyen szó szakosztályvezetésről vagy írásról –, a felhalmozott tudás, tapasztalat és az eddigi életút sem – az ugyanis ismereteim szerint felbecsülhetetlen. Nekem nincs nyolcvan érvem – Neked viszont van nyolcvan éved. A Jóisten tartson sokáig közöttünk itt, ezen a földön – és a zöld körül.