Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Kószás Krisztián, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő FC Nagykanizsa játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | Dominó. | Kedvenc tantárgyam | Testnevelés. | Emlékezetes csínytevésem | Nem volt ilyen, jó gyerek voltam. (nevet) | Első futballélményem | A családi ház udvarán foci. Anya, nővérem, bátyám voltak egy csapat, én meg apuval. A húgom akkor még nagyon kicsi volt.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Kitartó vagyok. | Legrosszabb szokásom | Sokszor elkések. | Étel, amit imádok | Vegaburger édesburgonya hasábbal. | Film, amit többször láttam | Blöff. | Zene, amit általában hallgatok | Sokféle stílust szeretek. | Hobbim | Lábtenisz.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Mosonmagyaróvár–Budaörs. 1–1 lett a vége, az ötödik percben megsérült csapattársam helyett léptem pályára. Jól ment a játék és azon a mérkőzésen szereztem az eddigi egyetlen NB II-es gólomat. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Hévíz–Ménfőcsanak NB III-as meccsen labdát szereztem, majd a felpassz után visszakaptam és az előttem pattogó labdát egyből, körülbelül harmincöt méterről beemeltem a kint helyezkedő kapus felett. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs úgy különösebb rituálém. | Sérülés, amit elfelejtenék | Komolyabb hasizomsérülés, ami nagyjából hét hónapig tartott. | Barát a futballban | Szalai Csaba, a Pápai Perutz FC játékosa, de szerencsére akár több nevet is mondhatnék. Nagyon jó embereket ismertem meg a foci által. | Az öltözőben mellettem ül | Szabó Patrik és Lőrincz Bence. | Cél a mostani szezonban | A bajnokság végén minél előrébb végezni a tabellán. | Ami a pályafutásomból még kimaradt | NB I-es mérkőzés.
