Életük a pálya: az október 13-án, szerdán indított rovatunkban olyan oldalukról mutatkoznak be az általunk felkért labdarúgók, amelyet még csapatuk szurkolói sem feltétlenül ismernek. A futballisták nemcsak a gyermekkorukat idézik fel, hanem némi betekintést is engednek a jelen kulisszái mögé, mint ahogy természetesen nem maradhat el a múlt és a jövő érintése sem. Akivel ezúttal elmerülünk a részletekben: Lipusz Norbert, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei I. osztályban szereplő BSK Alsózsolca élvonalat is megjárt játékosa.
KÖLYÖKIDŐ | Jelem az óvodában | – | Kedvenc tantárgyam | – | Emlékezetes csínytevésem | – | Első futballélményem | Hét-nyolcéves koromban kerültem Diósgyőrbe, az edzőnk Váradi Ottó bácsi volt, azt hiszem, őt nem kell bemutatni. Végigjárva a ranglétrát, tizennyolc esztendősen mutatkoztam be az első osztályban.
(FO)CIVIL | Legjobb tulajdonságom | Jó embernek tartom magam, akit talán mindenki szeret. (mosolyog) | Legrosszabb szokásom | – | Étel, amit imádok | Tészták, olasz ételek. | Film, amit többször láttam | Üvegtigris 1–2. | Zene, amit általában hallgatok | Edda. | Hobbim | Futball minden mennyiségben.
PÁLYATÁRS | Karrierem legjobb meccse | Diósgyőr–Újpest. | Gólom, amire szívesen emlékszem | Haladás–Diósgyőr. | Mérkőzés előtti rituálém | Nincs. | Sérülés, amit elfelejtenék | Hála Istennek, szinte egész pályafutásom alatt alig voltam sérült. Kivéve egy lágyéksérv, amivel pár hetet kellett kihagynom. | Barát a futballban | Rengeteg volt! Akire igazán felnéztem: Vitelki Zoltán. | Az öltözőben mellettem ül | Jelenleg Lippai Ákos. | Cél a mostani szezonban | Jól érezni magam a pályán, boldognak lenni. (mosolyog) | Ami a pályafutásomból még kimaradt | –
