Szeptember 30-án, csütörtökön kísérik útjára a szeptember 6-án, 78 esztendős korában elhunyt Vass Károly korábbi válogatott kézilabdázót, a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) néhai alelnökét. Ezen sorok írója többek között egy közel húsz esztendővel ezelőtt az elhunyttal készített interjúval köszön el a legendás sportembertől, akit délelőtt 10 órától az Elektromos Sportegyesület csarnokában búcsúztatnak, míg 15 órakor a XI. kerületben található Szent Gellért Plébánia urnatemetőjében helyezik végső nyugalomra.

Már csak négyen vagyunk, mert nemrég meghalt a bátyám. Megérdemelte a szép halált, mert nagyon jó ember volt. Vasárnap lefeküdt, és hétfőn nem kelt fel. Korábban focizott, és megismerkedett az ökölvívással. A kézilabdázóknál az átlövősorba nem fért be, ő lett az első 120 kilós, 194 centis beálló. Ő sok mindennel próbálkozott, engem csak a kézilabda érdekelt.

A szintén legendának számító Vass Sándor a szeptember 25-én, szombaton megjelenő Magyar Nemzet belső sportoldalán nyilatkozta a fentieket, és a második mondatával csak egyetérteni lehet. Amikor 2004-ben a belvárostól nem messze hosszasan értekeztünk – amiből a lentebb, a fotókra kattintva nagyítható és olvasható beszélgetés kerekedett –, úgy váltunk el egymástól, hogy „tegezz nyugodtan”. Megtisztelő volt a közelében lenni, és bár akkor találkoztunk először, rögtön megnyílt, nem mellékesen a mondatain érezni lehetett, valóban jó és – a szó átvitt, valamint nemes értelmében is – nehéz ember. Igazi egyéniség volt nem csupán sportolóként, de ugyanilyen maradt élete végéig „civilként”, mégis nagybetűs Sportemberként.