A világfutball egyik legkiválóbb magyar labdarúgója ezen a napon, szeptember 15-én lenne 80 esztendős.
Tiszteletem, Flóri bá! És már nyújtotta is a kezét a régi klubház lépcsőfordulójánál. Ott állt, mintha nem is Fradi-legenda és nem is hazánk egyetlen Aranylabdása volna, hanem az unokája edzésére kilátogató és a gyakorlást titokban megleső nagypapa. A legfontosabb meccseit, cseleit, góljait és legfőképp eredményeit felsorolni felesleges, hiszen Albert Flórián maga volt az egyszemélyes futballintézmény, a magyarok szerény bálványa, akihez bárki fordulhatott kérdéssel vagy tanácsért.
Tiszteletem, Flóri! A tiszteletem a Tiéd és az Éliás Gergely nevével kezdődő Csapatodé, hiszen éppen ezen a fórumon írtam közel két hónappal ezelőtt, hogy Veled képes lehet megújulni, előretörni és a mezőny élére állni a közlekedési társaság, és tessék, hétből hét a mérleg. Nem vereségből, győzelemből.
Szurkolok Neked, Floresz, mert Te és a stábod képes arra, hogy forró légkörű katlan, valóságos oroszlánbarlang legyen a Sport utcai pálya a fáradtan bóbiskoló villamosok árnyékában. Az augusztusi jó rajt ehhez elengedhetetlen, de ha megvalósul, és amennyiben a fiúk hozzák azt, amit beléjük plántálsz kedden, csütörtökön és pénteken, egy fátyolfelhős szerdai napon, amikor Óbuda visszafogott vidéke felé veszed az irányt, elég, ha elcsukló hangon csupán annyit mondasz, amikor megállsz: látod, Apu, gyönyörű ősz van, fájdalmasan szép ez a szeptember...
Ha valaki szerda reggel rápillantott az NB III, Keleti csoportjának aktuális tabellájára, azt látta, hogy a Debreceni EAC elleni győztes (2–1) hazai rangadó után is élen a BKV – éljen a BKV! És ezzel a mentalitással, illetve hozzáállással, a szerényen, de serényen mottóval Édesapád szellemisége sem hal ki. Az ősz egy előrelöbbölt strandlabdával még visszacsent néhány verejtéket hozó napot a nyárból, alaposan felkavarva az állóvizet, megálljt parancsolva a kikericcsel díszített, meghatározhatatlan színű farmerkabátért szekrénybe nyúlóknak.
Nem baj, ha múlnak az évek – énekelte Koós Jánossal az „Öreg”, és amennyire fájdalmas, annyira hihetetlen, hogy már egyikük sincs velünk, közöttünk. Egyébként igazuk van, tényleg nem baj, ha múlnak az évek, amennyiben legbelül hordozzuk az édesdeden szundikáló aranyló nap visszatapsolt, visszacsalogatott nyári sugarát.
