Ha előttünk – és persze nélkülünk... – húz el a troli vagy a villamos, vajon hányan nyúlnak a Skála Kópés nejlonszatyrukba vagy a Hodori kulcstartós hátizsákjukba azért, hogy elolvassanak egy novellát? Az Athenaeum Kiadó kötete perspektívát kínál, ha valaki mégsem rögtön a mobilja után nyúlna, hogy baleset okozása nélkül üsse el a nem a zebrán közlekedő időt.

 A szabadúszó grafikus, Bagi Orsolya a saját családi történetét vetette papírra – zavarba ejtő őszinteséggel. A korábban kézilabdázó, remek kinézetű, és ahhoz képest meglepően kiválóan főző édesanyjáról – amit az édesapja állapított meg róla – ugyanúgy ír, ahogy a família fürjekhez fűződő kapcsolatáról.

A 2017-ben meseregénnyel jelentkező Deák Virág a rejtélyes módon eltűnő kávéillatú fiúról emlékezik meg, míg a négyéves kislányát nevelő Révész Attila a Für Elise és a pattogva égő csekkek által dúdolt altatódalát hozza összhangba. 

A vérbeli bölcsész Oláh Kata a Morrisons 1-ből az ördög által elrabolt lányról és az elhagyott férfiről értekezik, aki végül hagymás, csípős gíroszba fojtja bánatát.

Az egykori buszsofőr, Vincze Árpád Barbaráról ejt szót, akit soha nem szólít Barbinak, mert a játékbaba jut róla eszébe, amúgy meg talán azért sem, mert neki mindig is a Balázs Béla és a Mester utca által körülölelt IX. kerületben feltűnő Erika tetszett.

Barbit és Erikát nem láthatjuk – csak olvashatunk róluk –, a végeredményt viszont igen, márpedig az ötvenöt (!) szerző műve rendkívül sokrétű, elvégre az egyéni látásmód érvényesül mindegyik történetben. Ezeket a rövid életszagú sztorikat jó olvasni – nem csupán némi zihálás és dühös kurjantás után a kihalt buszmegállóban.