Nagyszabású rendezvénynek adott otthont a Hősök tere augusztus 16-án, szombaton, ahol a Magyar Ökölvívók Szövetsége 100. születésnapját ünnepelték rég látott kedvencekkel. Honlapunk késő délután a helyszínen járt.

A hotdogárus unottan nézte a hömpölygő embertömeget. Csapzott arcú fiatalokat, meggyötört tekintetű, botra támaszkodó idősebbeket, rohamléptű, fáradhatatlan gyereksereget. A hőség ezen az augusztusi szombaton tetőzött, próbára téve görnyedt hátú erzsébetvárosi kisnyugdíjast és kisportolt kispesti futballszurkolót egyaránt. 

Hősök tere, szombat délután, háromnegyed hat előtt négy perccel. Amikor a szpíker belekiabálta a lassan előtüremkedő budapesti nyárestébe, hogy „Hölgyeim és uraim, Kótaiiii Miháááály!”, többszázan állták körbe az összesen hét ringet, figyelve a századik születésnapját ünneplő ökölvívás korábbi nagyságait.

Balzsay Károly, Erdei Zsolt vagy éppen Kovács „Kokó” István számtalan sikerrel örvendeztette meg a sportszerető közönséget, megannyi felejthetetlen bokszmeccset vívva, emlékezetes pillanatokat okozva olimpián, világ- vagy éppen Európa-bajnokságon. A (közel)múlt nagyjai karnyújtásnyira voltak ezen a szombat délutánon a hozzáértő publikumtól. 

A katonai toborzás még akkor is rengeteg megjelentet mozgásra bírt a Szépművészeti Múzeum felöli oldalon, ha a surranót húzó, azonos helyen posztoló amazon tekintete leginkább a ringet pásztázta. Látnivalóból, kisebb, de leginkább nagyobb élménymorzsákból akadt bőven, amiért a sportimádó, a kedvenceket ezúttal is űző-hajtó nép hálásnak bizonyult, olykor szűnni nem akaró tapssal jelezte, tetszik neki, amit lát. Így lett az igazi hőség teréből valódi hősök tere – nemcsak egy tikkasztó, fullasztó napig, hanem eleddig egy évszázadig.