Miért ez és miért nem az vagy amaz? Ismert és kevésbé ismert sportembereket kértünk fel arra, merüljenek el a választott sportáguk rejtelmeibe, ezáltal engedjenek betekintést a mindennapjaikba. A 2022. március 7-től jelentkező rovatunkban aki ezúttal beavat a részletekbe: Horváth Katalin, a zalaegerszegi ZTE-ZÁÉV tekézője.
• Amiért beleszerettem a sportágamba: Ennyi év távlatából nézve úgy gondolom, hogy nem az elején szerettem bele, hanem valamikor közben. Hogy itt ragadtam, ebben a sportágban, nagyban hozzájárult az is, hogy már az elején voltak sikerélmények. Aki az életben nem találkozott a tekével, vagy tíz-tizenkét évesen elkezd tekézni, ne vesse vissza az, hogy esetleg nem találja el elsőre a bábukat vagy az oldalfalnak nekimegy, a vályúba belemegy a golyó a pálya felénél. Nekem is volt ilyen, de akkora élmény volt játszani és azon lenni, hogy minél több bábu dőljön el, hogy ez sem tántorított vissza. Tizenöt évesen voltam először nemzetközi csapatversenyen, és mint közben kiderült, nem játszhattam az életkorom miatt, de ott volt egy fordulópont, ami a beleszeretést illeti. A megnyitó, a sok csapat, az egész hangulat, de még az utazás is külföldre egy élmény volt.
• A sportággal kapcsolatos legnagyobb élményem: Nagyon nehéz kiemelni egyet, de a legnagyobb mindenképp az ifjúsági korosztályos világbajnokságon vegyes párosban elért bronzérem. De muszáj megemlítenem még a 2005-ös NBC kupán elért csapat ezüstérmet, valamint amikor ugyanazon a napon, hazai pályán lettünk magyar bajnokok a zalaegerszegi férfi csapattal együtt.
• Akit a sportágon belül nagyra tartok: Nagyon nehéz lenne kiemelni egy embert és nem is teszem. Van, akire a játékstílusa miatt nézek fel, van, akire a pályán mutatott higgadtsága és türelme, küzdőképessége miatt.
• Akivel a sportágon belül a legjobb viszonyban vagyok: Lassan huszonegy esztendeje sportolok ugyanabban a csapatban, és van, akivel a kezdetektől fogva, így velük vagyok a legjobb viszonyban. De a korosztályos válogatott tagjai vagy más csapatok tagjai közül is többekkel jó a kapcsolat, még ha kevés is a személyes találkozás.
• Szezonbeli emlékezetes esemény: Ősszel volt egy emlékezetes meccsünk, amelynek a reggelén úgy indultunk útnak, hogy előtte megkérdezték, hogy van-e valakinek problémája, mert pont annyian voltunk, hogy nem fért bele sem sérülés, sem rosszullét, sem semmi, szóval ha valakinek még van gondja, akkor inkább el sem indulunk. Végül elmentünk, a meccset megnyertük - ami nagyon fontos volt - de végig nagyon szoros volt.
• Célkitűzés a jelenlegi évadra: Mindenképpen szeretnénk a csapattal a dobogón végezni, és azon leszünk, hogy ez minél előrébb legyen. Ami az egyéni országos bajnokságot illeti, elég vegyesek az érzéseim. Természetesen ott is jó lenne dobogós helyezést elérni, de hét év kihagyás után a nyáron álltam edzésbe, így annyira nem ringatom magam álomba.
• Amit szeretnék elérni néhány éven belül: Szerintem minden sportolónak célja, hogy magára húzhassa a címeres mezt és részt vehessen világversenyen. A másik cél a csapattal nemzetközi versenyre kijutni, ami ugye attól függ, hogy a magyar bajnokságban hányadik helyen fogunk végezni.
• Amelyik sportot még kedvelem: Amelyik sportot mindig is szerettem űzni, az a kézilabda. Nagyon sokáig úgy volt, hogy én kézilabdázni szeretnék, de máshogy alakult. Amit szívesen nézek, az a darts és a foci, de más sportokba is bele szoktam nézni.
• Amit eddig még nem tudtak rólam: Nagyon szeretek süteményeket, tortákat sütni, kirakózni.
Nem titok, hogy célom lett a sportág népszerűsítése valamilyen úton-módon, mert egyre kevesebben vagyunk a Szuperligában (is), főleg finanszírozási problémák miatt. Az elmúlt évek alatt rengeteg nagy nevű szuperligás csapat szűnt meg, példaként említve a székesfehérvári KÖFÉM SC-t, a pécsi SZTRÁDA 92 PTSE-t, a kaposvári együttest, az Amazon Szeged SE-t, a Szolnoki MÁV SE-t, a Szentes TE-t, a Fővárosi Vízműveket, a Szombathelyen játszó Perenye TK-t, és még lehetne folytatni a sort. Ez magával hozta azt is, hogy az utánpótlás is kezd elfogyni. Mind a tizennégy-tizennyolc éves korosztályban, mind a tizennyolc-huszonhárom esztendős korosztályban egyre kevesebben vannak.
HORVÁTH KATALIN aggodalma a tekesport jövőjéért
