Tizenöt esztendővel ezelőtt, 2006. június 14-én ezen a napon találták meg a június harmadikáról negyedikére virradó éjjel eltűnt labdarúgó, az akkoriban az NB III-ba besorolt Tura VSK-ban futballozó Rajnay Zoltán holttestét.
Csibészes a mosolya, mint az apjáé. Ezt mondaná a nem létező kissrácot hipp-hopp ölbe kapó nagypapa, Rajnay Béla – ha élne. Csakhogy sem a kisebbik Rajnay-fiú, Zoltán, sem az ősz hajú férfi nincs már közöttünk. A vád: gyilkosság. Igaz, nem valamelyik fülledt, zaklatott hangulatú, bizarr tónusú tárgyalóteremben hangzott el a kijelentés, hanem a nép szájából. Az embereket már nem lehet megvezetni, egyszerűen becsapni – kevésbé cizelláltan hülyének nézni. Különösen azok után nem, hogy 2012-ben az eltűnés helyszínéül szolgáló Hajógyári-sziget urát, az alvilágban meglehetősen jól ismert V. Lászlót elfogták. Ekkor már hat évvel voltunk nem csupán Rajnay Zoltán, hanem a nála is fiatalabb szécsényi futballista, Strehó Gergő eltűnése után. Előbbit a Margit híd és a Lánchíd között sodorta a part közelébe a Duna vize, utóbbit pedig azóta sem találják, pedig keresik – rendületlenül.
V. László majd egy évtizeddel ezelőtti elfogásának azért is van jelentősége, mert időközben az akkoriban őt őrző, a fővárosi éjszakában ugyancsak kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező T. Györgyöt egy másik ügyből kifolyólag jogerős fegyházbüntetésre ítélték, aki a szigorú, méretes falak között megtört, aminek köszönhetően ígéretes, az eltűnési esetek feldolgozását és rekonstruálását előrevivő információkat csepegtetett a hatóság embereinek.
„AZ ÖCSÉM HALÁLA NAGYMÉRTÉKBEN HOZZÁJÁRULT AZ Ő HALÁLÁHOZ”
– Eszébe sem jutott, hogy kész, vége, befejezi?
– Nem, abszolút fel sem merült bennem, hogy a futballt abbahagyom – felelte Rajnay Attila. – Nem is volt kérdés számomra.
– Tudom, hogy a sport megedzi az embert, de ön két és fél esztendő alatt nem csupán az öccsét, Zoltánt, hanem az édesapját is elvesztette. Két tragédián van túl, holott hivatalosan igen, a gyakorlatban semmit nem lehet tudni, hogy mi okozta Zoltán halálát.
– Még édesapám indíttatta el újra a nyomozást, és addig mentünk, ameddig tudtunk. Úgy tudom, a vége az lett – mivel akkoriban már bűncselekmény gyanúja miatt nyomoztak a rendőrök, méghozzá ismeretlen tettes ellen –, hogy nem derítettek ki semmit, azaz nem történt semmi.
– Ha jól értem, hiábavalónak bizonyult minden.
– Az volt az utolsó lépcsőfok, hogy az ügyészséghez lehetett fordulni. Az ügyészség rendelheti el a nyomozást bűncselekmény gyanúja miatt, ami meg is történt. Erre vártunk, hiszen korábban közigazgatási eljárás keretében folyt a nyomozás. Valamennyi idővel később elkezdtek nyomozni, de nem jutottak semmire. Úgy tudom, azóta le is lett zárva az ügy.
– Elképesztő. A sors azonban nem hagyta nyugodni önt, merthogy meglehet, édesapja a fia halálát egyszerűen nem tudta feldolgozni.
– Az biztos. Az orvosok is megmondták, hogy rákos megbetegedésben halt meg. Miután kialakult igen gyors, rohamos ütemben, a doktorok úgy vélték, nagy valószínűség szerint a stressz miatt történt így. Mondhatjuk úgy, hogy az öcsém halála nagymértékben hozzájárult az ő halálához is.
– Mennyi idő alatt játszódott le ez az egész folyamat?
– Zolival történt, ami történt 2006 közepén, apunál pedig úgy tudom, 2007. március, április környékén diagnosztizálták. Előtte már voltak jelei, és aztán ki is derült, hogy sajnos a rettegett kórról van szó… 2007 végén megműtötték, de nem tudták eltávolítani a daganatot, mert már áttétes volt. Végül is a 2008-as esztendő arra ment rá, hogy kezelésről kezelésre járt. Karácsonykor került elég rossz állapotba, és az ünnep után pár nappal kellett bevinni a kórházba, ahonnan már nem tudott hazajönni…
– Hogyan tovább? Az édesanyja hogy viseli a felfoghatatlan tragédiát?
– A körülményekhez képest… Közhely, de az élet megy tovább, a mai világban mindenhol helyt kell állni. Ha sajnáltatom magam, azzal nem lesz jobb. Bennem van az érzés, persze, de megpróbáljuk magunkat túltenni rajta.
(Részlet Rajnay Attila 2009-ben a Foci a köbön honlapnak adott interjújából)
Rajnay Béla már 2006 nyarán biztos volt abban, hogy a fia nem baleset vagy véletlen vízbefulladás áldozata lett. Számtalan újságcikk látott napvilágot akkoriban – lásd lentebb, a fotógalériát –, az édesapa ezen sorok íróját akkoriban felkereste és a BVSC Szőnyi úti sporttelepétől nem messze megejtett zuglói találkozásunkkor a független igazságügyi orvos szakértői véleményt is magával hozta, amelybe betekintést engedett. Az abban foglaltak egyértelművé tették, hogy Rajnay Zoltán külsérelmi nyomokkal a testén került a Dunába, miközben megtalálásakor víz nem volt a tüdejében, így a vízbefulladás majdhogynem lehetetlen. A csendes, halk szavú férfi időközben szintén elhunyt – belefulladt a korrupció és a bűn által határolt mocsárba. 2009 januárjában belehalt a bánatba, mert az igazság csak féligazság maradt.
Rajnay Attila, Zoltán huszonnyolc hónappal idősebb bátyja, a korábbi élvonalbeli labdarúgó manapság futball-szakemberként dolgozik. Nem túlzás, „Rajna” nem csupán a pályán, valamint a kispad előtt van túl számtalan idegőrlő csatán, hanem a való életben is. Másfél évtized hosszú idő. A haláltáncok után a sors lassú keringőre hívta, vállon ragadva vezette, így megtalálta a hivatását, valamint megtapasztalta az edzői munka szépségét. Rálelt élete szerelmére, Andreára, aki csodálatos fiúgyermekkel ajándékozta meg. Boldogabb már talán nem is lehetne, ha nem tudná, hogy az élet egyszer ad...
