Síkfelületű fekete gránitkő. A nap simogatva hívogatja a járókelőt, a tétova ténfergőt – és az emlékezőt. Hullámzik, morajlik az élet errefelé – úgy, mint két esztendővel ezelőtt.

Margit híd, pesti hídfő. A közeli téren mintha ezernyi dunyha tolltöltetét szórta volna szét az egyik közkórház mosónője – vattapamacsokra emlékeztető égbekiáltó földi jelenség mindenfelé. A galamb mintha a békét jelképezve tipegne a betonra szórt mesterséges párnabelső-zuhatag tengerében – az összetört álmokat szimbolizálva.

2019. május 29-én a közelben huszonhét ember lelte halálát a Viking Sigyn és a Hableány mindmáig megmagyarázhatatlan hajóütközetében, miközben a hét kimentett mellett egy embert manapság is eltűntként tartanak nyilván. Hogy a hit ereje mennyire erős a dél-koreaiaknál, azt jelzi az alábbi történet. 

A Koreai Köztársaság Nagykövetsége olyannyira nem adja fel a keresést, hogy újsághirdetésben fordult a magyarokhoz, miszerint egymillió forint jutalmat ajánl fel annak, aki segít a nyomára bukkanni annak a negyven év körüli nőnek, aki kék kabátot, fekete nadrágot és fehér sportcipőt viselt, amikor utoljára látták. 

Az aluljáró méltóságteljesen csendes, pedig délután lévén van forgalom az útszakaszon. Hogy négykerekűvel is lehet megfontoltan haladni, azt egy babakocsis édesanya példája igazolja, akit a kerékpárral közlekedő sem akar utolérni. 

Koszorúk, megfáradt, megfakult mécsesek és az emlékezés virágai. Huszonéves pár hölgytagja rendezi a gondolatait, fejet hajt, majd megörökíti a látottakat. Nem szólnak egymáshoz, így nem derül ki, hogy magyarok vagy hazánkba látogató turisták. A napnál is világosabb, „megfogta” őket ez az egész, amit jó volna kitörölni, meg nem történtté tenni. Vagy egyszerűen csak meghamisítani a sárguló 2019-es naptárat, hogy május huszonnyolcadika után rögtön harmincadika legyen. 

Hömpölyög, fodrozódik, s ha sokáig nézi az ember, szemkápráztatóan cikázik a Duna. Mintha szélsebesen vinne mindent. Siklatná, reptetné, úsztatná az életet galambostól, tollpihéstől, virágostól. Pedig illúzió az egész. Csak a víz halad – a gránitkő marad.