Csodák márpedig vannak. Persze csak óvatosan az efféle jelzőkkel, mert itt a közelmúlt fájdalmas példája, Kálloy Molnár Péter megfellebbezhetetlen tragédiája, amely kellő visszafogottságra inti az embert, ha életről és halálról van szó. A legfontosabb mégiscsak az, hogy túl a hetvenen, egyik cigit gyújtva a másik után Reviczky Gábor élt, él, s ha rajta múlik, élni is fog.

BUDAPEST ǀ
Huszonhét esztendővel ezelőtt, 1998 őszén nyitotta meg kapuit a Könyves Kálmán körúton a Lurdy Ház, amely az elmúlt időszakban alapos ráncfelvarráson esett át.
Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A 2021 óta és mindig csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk:
December 19-én, 12 órakor, a Fiumei úti sírkertben helyezik örök nyugalomra a hónap első napján 55 éves korában elhunyt színművészt, Kálloy Molnár Pétert.
Akkor és ott kedveltük meg igazán. Atlantában már esélyes volt, hogy szó szerint végigpüföli a világot, és így is történt. Idebiggyeszthetnénk rögtön, hogy 1996-ban a csúcsra ért, csakhogy az olimpiai bajnoki címet megelőzően már Európa- és világbajnoknak vallhatta magát. Ettől még sziklaszilárd tény, akaraterejének és küzdőszellemének köszönhetően nem csupán átvitt értelemben jutott messzire. Mint tudjuk, csak azt becézik az emberek, akit szeretnek, márpedig ő nem Isti vagy Pista, hanem Kovács „Kokó” István.
Ebben a hónapban is folytatódik a Corvin mozi „Sci-Fi Csütörtök” elnevezéssel futó sorozata, amelynek következő állomására egy hét múlva, december 11-én 19 órai kezdettel kerül sor.