Mintha csak egy volna közülünk. A hétköznap embere, aki átellenben leül a villamoson, hogy a Mechwart liget és a Jászai Mari tér között átböngéssze a reggeli hírlapot, netán az örökzsongó körúton a henteshez betérve két perc után ugyanúgy beleharapjon a mustárral tunkolt roppanós hurkába, mint mi. Minden filmszerepével azonosulni tudtunk, legyen az a szotyolát áruló Monori a Teleki téri piacról (Eldorádó), netán Berlioz az apokaliptikus hangulatú kultalkotásban (Meteo) vagy a kimértségével zseniális címszereplő lakáj az 1931-ben készült fekete-fehér mozi alig több mint két és fél évtizede forgatott remake-jében (Hippolyt). Eperjes Károly, a mindmáig méltán népszerű „Szamóca” életében is adódtak nehéz helyzetek, ám ahogy a Szentírás mondja, jaj a botrányokozónak. Nekünk, egyszerű földi halandóknak az a dolgunk, hogy ne legyünk botrányokozók. A nehézségek pedig – ha tudjuk keresztként hordozni – nem terhek lesznek, hanem áldások.