Ahogy a különböző sportágak kiválóságai, úgy az idei esztendő is heroikus hajrába kezdett. A csak decemberben jelentkező rovatunkban nagyszerű sportemberek fogalmazzák meg gondolataikat a karácsonnyal és az új évvel kapcsolatban. Akivel ezúttal ünnepi hangulatba kerülünk: Kapros Anikó, korábbi világranglista 44. helyezett teniszező, aki legnagyobb sikerét 2000-ben az Australian Openen aratta – ugyanis junior lány egyéniben és párosban sem akadt jobb nála –, a 2004-ben Athénban megrendezésre kerülő nyári olimpiai játékok résztvevője.
Amit nekem jelentenek december utolsó napjai – három szóban: Hála, család, szeretet.
Az ünnepi asztalról nem hiányozhat: Az anyukám diós hókiflije.
Ha szaloncukor, akkor... Zselés.
Ami nélkül számomra nem létezik karácsony: A családom nélkül.
Amikor és ahogy kiderült, hogy az ajándékokat nem a Jézuska hozza: Én nagyon későn tudtam meg, sokáig külföldön éltem, és amikor hazaköltöztem, akkor az itthoni sportklubban – ahol teniszeztem – az edzőtársak mondták el. Arra is emlékszem, hogy ezt követően az első karácsonyi ajándékot a szüleimnek vettem Amerikában, ahol épp egy decemberi junior teniszversenyen voltam.
Emlékezetes ünnepi sportélményem: Régen, amikor versenyeztem, sokszor előfordult, hogy december 22-én, 23-án értünk haza Miamiból az év utolsó nagy ifi versenyéről (Orange Bowl) és többször töltöttem a szilvesztert repülőn, útban versenyekre Ausztrália vagy Új-Zéland felé, de nálunk a karácsony sohasem szólt a sportról. Edzésidőszakban is mindig tartottunk két karácsonyi szabadnapot, tehát konkrét sportélményem nincs.
Életem legszebb karácsonya: 2013, mert abban az évben született a kislányom és az volt az első karácsony, amikor már édesanya voltam.
Megfogadom 2022-re, hogy... Nem szoktam év végi fogadalmakat tenni.