Az elmúlt napokban nagy vihart kavart a Nők Lapja július 7-én megjelenő számában a Návai Anikó által publikált Scarlett Johansson-interjú. A patinás periodika, valamint a hetilap kiadója gyakorlatilag azonnal megszakított minden szakmai kapcsolatot a szerzővel, miután – ahogy a szerkesztőség közleményében megjelent – „a valódiként eladott interjú nem valósult meg”.
Hollywoodi őrjárat. Harrison Ford és Josh Hartnett még nem érkezett Magyarországra, vagy ha igen, a páros kicselezte a rájuk váró tömeget, mint Hosszú Katinka az olimpia (és szerencsére nem a koronavírus) lázában égőket. A duó tagjai nyomozást folytathatnának, mint a fenti címmel ellátott közel két évtizede forgatott filmben. Magunk közt szólva, a többi Ford-mozihoz képest igencsak felejthetőre sikeredett alkotásról van szó – Návai Anikóé viszont a maga nemében felejthetetlen. Aki ennyire bennfentes, mint az ominózus interjú szerzője, annak könnyen elhiszi az ember, hogy reggel kávé helyett ő ébreszti vagy néha arra a csilingelő hangú vásott kölyökre is vigyáz, ha Scarlett Johansson éppen tai chi edzést végez a borsós nokedli elkészítése után.
Valaki nem mond igazat. Ahogy az már lenni szokott – teszem hozzá. A Nők Lapja közleménye világosan fogalmaz, miközben a szerző arra hivatkozik, hogy miután már kész volt a magazin címlapfotója, így muszáj volt megírnia az anyagot. Csakhogy nevezett újság esetén – ezen sorok írója hat ilyen vagy hasonló jellegű hetilapot olvas rendszeresen és a Nők Lapja is köztük van –, mint minden lapszámban, az előzőben is közzétette szokásos módon, az impresszum mellett a következő heti ajánlót, amelyben többek között az áll Scarlett Johansson fotója alatt, hogy „nyilatkozta Návai Anikónak az exkluzív interjúban”. Márpedig következésképp a szerzőnek tudnia kellett, hogy olyan írást vár tőle a szerkesztőség, amit nem összeollóz innen-onnan (még ha a sajátja is), hanem új és valóban exkluzív tartalmat szolgáltat. Ami ha nem sikerül, legfeljebb jelzi, onnantól pedig már a lap, illetve a kiadó felelőssége, mit jelentet meg annak ellenére, hogy egy számmal korábban exkluzívnak harangozott be egy beszélgetést. És ha mindez még nem volna elég, a nyomtatott verzióban megjelent interjú végén az áll: „Los Angeles, 2021. június 15.”. Csupán emlékeztetőül: az anyag július 7-én, tehát három héttel később (!) került publikálásra, és ugye, az is egyértelmű, ekkora időeltolódás azért nincs a két kontinens között...
„A több mint hetvenéves Nők Lapja alapértékének tekinti a hiteles tájékoztatást. Návai Anikó, aki tagja a Hollywood Foreign Press Associationnek, hosszú évek óta szolgáltatott alkalmanként tartalmat Magyarország legnépszerűbb női hetilapja számára. Az ominózus cikk kapcsán, a szerkesztőség tudta nélkül, alapvető etikai szabályokat hágott át, ezért a Nők Lapja, valamint kiadója, a Central Médiacsoport elhatárolódik az újságíró tettétől, és minden szakmai kapcsolatot megszüntet vele” – olvasható többek között a Nők Lapja hivatalos állásfoglalásában.
Hogy melyik félnek hiszek, nem érdekes. Hogy melyikkel értek egyet, nem is lehet kérdés. A „hiteles tájékoztatás” és az „alapvető etikai szabályok” persze értelmezés – vagy (köz)ízlés? – dolga. Másként aligha fordulhatott volna elő, hogy egy azóta már megszűnt, fekete-fehérben nyomtatott, bizonyos rendszerességgel kellőképpen „kiszínezett” hetilapban – Gyula vitéz télen-nyáron, csak éppen nem a 181 centiméter magas, daliás Koncz Gáborral a főszerepben –, korántsem helykitöltő elemként öntömjénező propagandaanyag, kiskirályi öninterjú jelenjen meg – valaki más neve alatt. Tamáskodás helyett hitelesség. És erről speciel Anikó is tudna mit mondani.