Tizennégy éves magyar labdarúgóért ritkán állnak sorba fővárosi egyesületek, ám a legutóbb Budaörsön szereplő cerberussal, ifj. Schrenck Rajmunddal éppen ez történt. A tehetséges kapussal a Pestszentimrei SK Táncsics Mihály utcai sporttelepén beszélgettünk, ahol jelen volt edző édesapja is, akivel IDE KATTINTVA a Foci a köbön oldalon olvashatnak hosszabb lélegzetvételű interjút.

Mindig is MTK-drukker volt?

Ez túlzás, mert igazából mindig is Honvéd-szurkolónak vallottam magam, de utánpótlás-szinten ez egyáltalán nem kérdés, milyen drukker vagyok, csak az, hogy futballista legyek és ott tudjak játszani akár felnőtt koromban is.

Budaörs után ez hatalmas lépés, nem?

Az majd kiderül. Hála Istennek, apukám, mint edző, nagyon jól felkészített arra is, hogy az öltözőben mit mondjak az edzőknek. Nem félek, mert sokáig nézegettek, voltam náluk edzőmeccsen, és öröm volt tapasztalni azt a visszajelzést, hogy beleillek a képbe és helyt tudok állni nemzetközi felkészülési mérkőzéseken is.

A fővárosban majdnem mindenhol felmerült a neve, mint egy királykisasszony, akikhez jöttek a csábítók, ám mindig nemet mondott, mert azon töprengett, végül melyikükre mondjon igent.

Nagyon jó érzés, hogy tizennégy évesen ennyire figyelnek, lesz rá lehetőségem, hogy a korosztályos válogatottakban szerepelhessek, ami mindenképpen nagy lépcsőfok.

Ez lenne a következő szint?

Nem mindenféleképpen, mert U14-től „szedegetik” össze a srácokat, én pedig az U15-höz csatlakozom. Kikövezem magamnak az utat, hogy ne féljen az edző, ha pályára kell küldenie, mert akármilyen játékszituációban tudok teljesíteni. Bármilyen éles rangadó van, tudok produkálni, és egyelőre ez is volna a legfontosabb.

 Azt viszont még nem említette, miért éppen az MTK lett a befutó?

Nekem nagyon tetszett az a stílus, amit játszik, mert itt nem volt sosem eredmény-centrikusság.

A kapusok flúgosak. Önnek is van rituáléja, amit elkövet?

Az igaz, hogy flúgosak, de nem alkalmazok ilyeneket. Bízom magamban, otthon este átértékelem az edzést, tízes skálán hányasra sikerült, valamint elemzem a gólokat, amiket kaptam vagy a védéseket, hogy a különböző szituációkat technikailag miként oldottam meg.

Semmi babona? Bal kézzel a jobb kapufát vagy jobb lábbal a balt?

Nincs, pedig én is gondolkodtam ezen, mert a legtöbb kapusnak van ilyenje, pedig szerintem felesleges. Aki jó, annak nem kell babona.

Ha meg nem sértem vele, valami „lövésnek” ott fenn, a toronyban csak kell lennie? Mert az nem szokványos, hogy valaki kis műfüvesen vagy „dühöngőben” beálljon és élvezze, hogy közelről bombázzák.

Megkaptam az edzőimtől rengetegszer, ki az az állat, aki be mer állni a kapuba, hogy öt méterről arcon, hasba lőjék, de nagyon élvezem, hogy ezt csinálhatom.

Id. Schrenck Rajmund, a labdarúgó édesapja: „Beleszólhatok egy kicsit? Erről csak sztorik vannak... Elmentünk Olaszországba, és ahol nyaraltunk, beálltunk focizni. Rajminál volt kapuskesztyű és betonos pályán védett. Az volt a legelső, vetődött egy nagyot, az egyik csávó rám nézett és csak annyit mondott, hogy »ez hülye«. Amúgy meg bátor, elalszik bárhol, és bár kicsit kiszámíthatatlan a viselkedése, de általában mindenhol a középpontban tud lenni.”

Tény, hogy vannak furcsa szokásaim, például a budaörsi táborban én aludtam el a legkorábban, mert másnap reggel edzőmeccs volt a Siófokkal. Tizennégy évesen nem annyira jellemző, hogy valaki buckás úton dzsipben aludjon el. Vannak ilyen hülye szokásaim, talán ezért is lettem kapus.

Hülye szokás? Miért? Szerintem csupán azt jelenti, hogy tud alkalmazkodni a körülményekhez.

Persze, igen, csak a többiek szemében ez nem mindenféleképpen pozitív szerintem, mert úgy vannak vele, ha kemény az ágy, akkor alszanak a földön, rajtam meg jóízűen nevettek.

Sosem akarta kipróbálni magát a mezőnyben?

Nyilván felmerült bennem is, ahogy szerintem mindegyik kapusnál, de az edzéseken mindig meggyőződöm arról, hogy jól választottam. Nekem is van FIFA-m, és általában sosem a kapusposztot választom. A csatárok mindig gólt lőnek, a védők óriásit szerelnek, de ha a kapusok nem volnának, ez a játék nem volna annyira izgalmas, amennyire.

Van példaképe, akinek követi a karrierjét?

Sokan szokták tőlem ezt kérdezni, és mindig azt mondom, kifejezetten példakép, akiért rajongok és kismillió mezem van a nevével ellátva, olyan nincs, de van, akit nagyon szeretek és nagyon szeretem a technikáját.

Kire gondol?

Például Petr Cech-re, a cseh válogatott sajnos már visszavonult kapusára, aki a tavalyi szezonban hagyta abba. Nagyon tetszik, ahogy véd, nyugodt és egyáltalán nem balhés, mint mondjuk Oliver Kahn. Benne ezt nem szerettem, mert akárhol kimondják a nevét, az jut az eszébe róla mindenkinek, hogy egy balhés, egy bolond, ami valahol jó, valahol nem. Egyébként pedig úgy választottam karaktereket, hogy valamilyen szinten hasonlítsanak az én játékstílusomra, mint Cech vagy Joe Hart, azaz lábbal jó legyen és merjen kommunikálni.

A magyar mezőnyben akad olyan, akit különös előszeretettel figyel?

Nyilván, mivel Honvéd-szurkoló vagyok, az izraeli Lefkovits Robit, akinek sajnos volt egy hosszú sérülése, ám jó cerberusnak tartom. Ha nincs ez, simán a topon lehetett volna az NB I-ben. Honvédosként Tomas Tujvelt is szeretem nézni, mert szerintem ő is jó kapus.

A június jól telik, hiszen kedvenc gárdája kupagyőztes lett, ön pedig ott áll az álmai kapujában.

Igen, hirtelen azt vettem észre, amikor odamentem MTK-hoz, eléggé felpörögtek az események körülöttem. Budaörsről rengeteg üzenet kaptam, további sok sikert kívántak nekem, ahogy én is nekik. Az MTK-ról csak annyit, hogy már bevettek a messenger-csoportjukba.

Van olyasvalaki, akitől eddigi pályafutása során a legtöbbet tanulta?

Eléggé nehéz kérdés ez, mert sok a szakember és mindenki máshogy látja. Rengeteg kapus-, vezető- és másodedzővel dolgoztam, de ha egyet meg lehet nevezni, Borsos Vilmost mondanám, akitől mint kapustréner a legtöbbet kaptam, míg Budaörsön Kemenes Szabolcsnak és az összes ottani szakembernek hálával tartozom. Nem szabad figyelmen kívül hagynom Szoboszlai Zsoltot sem, aki a Főnixnél foglalkozott velem, aki nagyon sokat segített abban, hogy mentálisan is nagyon erős legyek. Ha rólam beszélnek, nem is a védést hozzák fel leginkább velem kapcsolatban, hanem a lábbal való játékot és a kommunikációt.

Ez azért alapkövetelmény ma már, nem?

Egyáltalán nem túloz, mert olyan jónak kell lenni fejben és lábbal, hogy egy kapusnak gyakorlatilag a szűrő pozícióját is el kell látnia. 

Jelen állapotában mit gondol, mi a legfőbb erőssége, illetve van a futballnak olyan eleme, amiben feltétlenül előre kell lépnie?

A legtöbb, amiben fejlődnöm kell, azok mindenképpen a kijövetelekre korlátozódnak, hogy feljebb helyezkedjek. Emiatt rengeteget cseszegetnek az MTK-nál, és nagyon jól teszik, mert én is úgy gondolom, hogy sokat kell fejlődnöm. Amit nagyon jól csinálok, hogy mindig megjátszható és nyugodt vagyok, engem ugyanis éppen a nagy tét dob fel. Ha rangadót vívunk az első két helyért, általában kijövök, egyet-kettőt cselezek, passzolok. Ilyenkor érzem igazán jól magam, ez pörget fel engem.

A tanulással hogy áll?

Fontos dolog, ám miután jött a koronavírus-járvány, így kicsit könnyebben tudtam javítani. A továbbtanulás is hozzásegít ahhoz, hogy jó futballista legyek, így tehát az sem mindegy, melyik középiskolába megyek.